Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

Ügyvédi járandóság. Ppé. 18. §. 703 való önkéntes fizetés által lett volna vagy lenne faganatba véve, a követelésre fizetett vagy fizetendő összeg abban az esetben is a végrehajtató felperest képviselő ügyvéd járandóságainak kielégítésére szolgálna a fenntebb felhivott törvényhely értelmében. A másodbiróság által elfoglalt ellenkező álláspont érvényesülése az ügyvéd kiérdemelt járandóságai érvényesítésének kijátszására vezethetne, amelynek pedig a fenntebb felhivott törvény intézkedése gátat kivánt emelni. Mindezek alapján a másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőbiróság végzésé volt megtámadott részében helybenhagyandó annyival inkább, mert a végrehajtató az árfelosztási tárgyalás alkalmával azt adta elő, hogy dr. K. G. ügyvéd költségkövetelése nem áll fenn s mert most nevezett ügyvéd, az elsőbiróságnak a letétbentartást és perreutasitást tartalmazó rendelkezése ellen jogorvoslattal törvényes időben nem ólt, s igy a jelen felfolyamodásban erre vonatkozólag előterjesztett kérelme figyelembe nem jöhet. (1927. jan. 20. P. K. V. 8924/1926. sz.) 1097. Ppé. 18. §. A kielégítési végrehajtás annak a per* vagy más eljárási költségnek az erejéig, amelyben a felet az ellenfél részére marasztalták, elrendelhető annak az ügyvédi nek a javára is, aki az ellenfelet a marasztaláskor képviselte. '•• K. Minthogy pedig a Ppé. 18. §-a utolsó bekezdésének alkalmazása körül — a Polgárjogi Határozatok Tára II. kötetének 709. száma alatt felvett Pk. V. 2172/1916. sz, m. kir. kúriai határozat nyomán — kifejlődött állandó birói gyakorlat szerint, a kielégítési végrehajtás annak a per- vagy más eljárási költségnek az erejéig, amelyben a felet az ellenfél részére marasztalták, elrendelhető annak az ügyvédnek a javára is, aki az ellenfelet a marasztaláskor képviselte: kétségtelen, hogy ebben az ügyben a kielégítési végrehajtást, a nyertes alperest a marasztaló birói határozat hozatalakor képviselő dr. K. Á. ügyvéd javára el kell rendelni, s igy a másodbiróság a törvényerejű birói gyakorlat ellenére utasította el a most nevezett ügyvédet kielégítési végrehajtás elrendelése iránt beadott kérelmével. A m. kir. Kúriának a végzés rendelkező részében foglalt határozatával azonban — a dolog természetéből folyólag — nincs eldöntve az a kérdés, hogy az alapperbeli költségek cimén alperes javára felperes ellen, az újított perbeli ítélettel megítélt 2,500.000 K elsőbirósági és 320.000 K felebbezési költség alperesnek alapperbeli ügyvédjét s illetőleg — amennyiben alperes ezt az ügyvédjét alapperbeli járandóságaira nézve esetleg már kielégítette volna — magát az alperest illeti-e meg. (1927. máj. 3. P. V. 2306. 1927. sz. L. a Vht. 1. §-a kapcsán is.)