Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

Házassági eljárás. Pp. 639. §. 689 felebbezési bíróságot, hogy a továbbiakban a következőket tartsa szem előtt. A nem vitás tényállás szerint a közös háztartást az alperes hagyta el. Véaekezésul az alperes nemcsak azt hozta fel, hogy a felperes vele gorombán bánt és őt bántalmazta, hanem azt is, hogy súlyos szembajának gyógyitásáról a felperes hallani sem akart, ugy, hogy öt idegenek vitték be a kórházba és amidőn onnét kijött, nem törődött vele, ugy annyira, hogy az alperest a szüleinek Ottlakára magukhoz kellett venniök. Ennek a bizonyítására is, az iratok szerint az alperes R. Aurél, M. Mihály és M. János ottlakai lakosoknak tanukként való kihallgatását ajánlotta fel. A Ht. 77. §-a szerint ennek a §-nak alapján a házasság felbontását az a házasfél kérheti, akit házastársa szándékosan és jogos ok nélkül elhagyott. Az alperesnek a távozás okára vonatkozó előadása, ha az bizonyítást nyer, alkalmas lehet arra a következtetésre, hogy az alperes gyógykezeltetésének a betegségében történt elhanyagolása miatt hagyta el a közös háztartást és igy távozása nem tekinthető jogosulatlannak. A felajánlott bizonyitás tehát döntő körülményre vonatkozik. A felebbezési biróság a bizonyitás foganatosítását akként rendelte el, hogy felhívta az alperest, hogy a Romániához átcsatolt területen lakó tanuk vallomásairól a román állam törvényeinek megfelelő közokiratot mutasson be záros határidő alatt hiteles fordításban és mert az alperes ennek a felhívásnak eleget nem tett, az alperes által állított körülményt figyelmen kívül hagyta. Ezzel a felebbezési biróság megsértette a Pp. 283. §-ában foglalt eljárási szabályt. A Pp. 283. §-a szerint ugyanis, ha a bizonyitás feltételét a külföldön kell foganatosítani, a biróság a megkeresést az illető állammal szemben fennálló jogszabályok szerint teljesiti. az arra alkalmas esetben pedig, vagyis, ha az illető országban a bizonyítást a fél közvetlen kérelmére is foganatosítják, a megkeresést a bizonyító fél kérelmére neki átadhatja vagy pedig a megkeresés mellőzésével a bizonyító félre háríthatja, hogy a bizonyitás felvételéről megfelelő okiratot terjesszen elő. Az iratok szerint azonban nincs nyoma annak, hogy az alperes a bizonyításra vonatkozó megkeresés átadását kérte vagy pedig vállalkozott arra, hogy a bizonyitás felvételéről megfelelő okiratot beszerez. Ezenkívül a felebbezési biróság nem derítette ki, hogy Romániában a fél közvetlen kérelmére foganatosit^ák-e a bizonyitás felvételét. Enélkül pedig nem lehet az alperes terhére mulasztást megállapítani, amiatt, hogy a birói meghagyásnak nem tett eleget. Jogszabálysértéssel történt tehát a per elbírálására lényeges alperesi állitásnak a figyelmen kivül hagyása. Térty: Döntvénytár 1927 44