Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

Felebbezés. Pp. 494—510. §§. 675 1029. Pp. 505., 499., 522. §§. Kisajátításból eredő követelés átértékelése iránti perre a birtokbiróság kizárólagosan ille* tékes biróságul kijelölve nincs. K. A m. kir. Kúria is azt állapitja meg, hogy a jelen per tárgya a korona leromlásából származtatott az a kártérítési igény, amelynek megítélésére a törvény kizárólagos illetőségű biróságot ki nem jelölt. Ebből folyik, hogy alaptalan az alperesnek az a pergátló kifogása, amely szerint a kisajátítási eljárásból kifolyólag esedékes összegek miként való kifizetésének kérdése a birtokbiróság, a jelen esetben tehát nem a budapesti kir. törvényszék, hanem a pestvidéki kir. törvényszék, mint az ily ügyekben kizárólagos illetőséggel biró biróság elé tartoznék. (1926. máj. 5. P. V. 260/1926.) 1030. Pp. 505 §. 1. p., 540 §., Cst. 100 §. Az alperes rész* vénytársaság csődbejutása folytán a pert nem az addigi ügyi véd, hanem a tömeggondnok ellen kell folytatni, mert ellen? esetben a felebbezési biróság Ítélete a tömeggondnok kérelmére feloldandó. (K. 1926. szept. 7. P. II. 5532/1925. sz. Pdt. XII. 19.) 1031. Pp. 510., 442. §§. Felebbezési tárgyalás elmulasztása. K. Az 1911:1. t.-c. 510. §-ának harmadik bekezdése szerint, ha a felebbező fél a felebbezési kérelem szóbeli előterjesztése után mulasztja el a tárgyalást, a felebbezési tárgyalás a megjelent féllel ennek kérelmére az ugyanebben a harmadik bekezdésben és a következő negyedik bekezdésben meghatározott módon megtartandó ugyan, de e ötödik bekezdése szerint a felebbezési tárgyalás elmulasztása esetében is megfelelően alkalmazandó 488, és 442—447. §-ok szerint csak abban az esetben, ha a meg nem jelent fél a tárgyalási határnapról törvényesen értesitve volt, mert ha nem volt arról törvényesen értesitve, akkor a 442. első bekezdése szerint a mulasztás következményeinek kimondását — uj határnap kitűzése mellett — meg kell tagadni. Alperesnek a válasziratban foglalt az az álláspontja, hogy felperes mulasztása csak igazolási kérelem utján lett volna orvosolható, téves álláspont, mert felperes nem lévén törvényszerűen megidézve, az 1911:1. t.-c. 442. §-ához képest a mulasztás következményei kimondását már e §-nál fogva hivatalból meg kellett volna tagadni. (V. 6919/1926. sz. J. H. I. 11.) 1032. Pp. 510. §. A felebbezési eljárásban három évi szii* netelés következtében maga a per szűnik meg, nem a felébb bezés jogi hatása.