Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

Mulasztás Pp. 451- 462. §§. 665 ság maga állapitja meg az igazolás kérdésében a tényállást. Igazolás utján is orvosolható az, hogy a mulasztást a kézbesítés szabálytalansága okozta: az igazolással felmerült költség azonban — a Pp. 431. §-a szerint — ez esetben is az igazolással élt peresfelet terheli. (K. 1926. márc. 23. P. VI. 1683. sz. Pdt XI. 66. ) 1023. Pn. 460. §. Ellentmondás. Az I. r. alperes a Pp. 441. §-a szerint perfelvételi tárgyalásnak tekintendő ujabb tárgyalási határnapon a kötelező ügyvédi képviselet dacára a tárgyalásnak egy izben történt elhalasztása után is ügyvéd nélkül jelenvén meg, a Pp. 99. §-a értelmében meg nem jelentnek tekintendő; a II. r. alperes pedig ezen a határnapon jelen sem volt; az előző tárgyalás (perfelvétel) pedig nem az alneresek kérelmére, hanem a perbeli képviselet hiánya okából. hivatalból" halasztatván el, alpereseek a mulasztási itélet ellen a Pp. 460 §-a alapján ellentmondással élhettek. (K. VI. 354/1926. sz. J. H. T. 7. ) 1024. Pp. 462. §. Ha a mulasztásos ítéletet pusztán csak a perköltség kérdésében támadja meg az alperes fellebbezéssel: a támadást nem kell ellentmondásnak tekinteni, hanem fellebbezés gyanánt kell elbirálni Az ítélet mulasztásos itélet. Az ellenmondást kizáró ok (Pn. 460 § II. bek) nem észlelhető. Tehát az itélet ellen — ha a per főtárgyára is vonatkoznék a felebbezés — a Pp. 460 §-a első bekezdése alanyán kétségtelenül helye lenne ellenmondásnak. Már pedig a. Pp. 462. §. értelmében, ha ellenmondásnak helye van, az ítéletnek az alperes részéről való bármely megtámadását ellenmondásnak kell tekinteni. Azonban a kir. ítélőtábla álláspontja az, hogy ha a mulasztásos ítéletet pusztán csak a perköltség kérdésében támadja meg az alperes felebbezéssel: a támadást nem kell ellenmondásnak tekinteni, hanem felebbezés gyanánt kell elbírálni. Ugyanis az ellenmondás engedésének az a rendeltetése, hogy a per érdeme az első bíróságnál érdemlegesen kontradiktorius tárgyalás alapján biráltassék meg és döntsék el. Ámde ez a rendeltetés tárgytalanná vált akkor, ha az alperes a per érdemét eldöntő mulasztásos Ítéletben megnyugszik és csak a költség felől tett döntést nehezteli. A költségviselés kérdése ugyanis csak alárendelt jelentőségü s a főtárgy felől való döntéshez igazodik. A megnyugvás folytán azonban a főtárgy felől más értelmü döntés már nem hozható a kontradiktorius tárgyalás elrendelése esetében sem. A törvényhozó szándékának tehát nyilván az az értelmezés felel meg,