Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

Birói határozatok Pp. 413—415. §§. 659 eladta s nincsen adat arra, hogy a kapott vételárat hasonló értékálló vagyontárgyba fektette volna. Eszerint az egyességben megállapított 36 000 korona az alperes által felajánlott teljes átértékelés mellett sem felel most már meg az egyesség megkötésekor szem előtt tartott célnak. Ezért a kir. Kúria az évi 36,000 koronát a teljes átértékelést meghaladó mértékben, tehát nem átértékelési alapon, hanem tekintettel a tartás jogi természetére, a fentebb kiemelt okból a fennforgó viszonyokhoz mérten évi 4200 pengőre emelte fel. A kn*. Kúria meggyőződése szerint az évi tartásdíjnak ez az összege egyfelől biztositja a felperes illő ellátását s másfelől ily összegű tartásdíj fizetése az alperesre nyilván még nem ró méltánytalanul súlyos terhet, figyelemmel a birtokában lévő igen jelentékeny hagyatéki vagyonra, amely ,belső értékét jelentékeny részben (az alperes előadása szerint is egyötöd-egynyolcad részben) megtartotta. Az ekként felemelt évi tartásdijat a kir. Kúria a keresetet követő legközelebbi esedékes negyedévi naptól kezdődően Ítélte meg. (K. 1927. jan. 28. P. I. 8378/1926. sz.) 1013. Pp. 415. §. 1926:XVIL t.^c. Az 1926:XVI. t.-c. életbe, lépése előtt hozott, előzetesen végrehajthatónak nyilvánított ítélet előzetes végrehajtását az 1926:XVI. t.íC. nem zárja ki. K. I. Végrehajtató a nyugdijkövetelés tárgyában hozott, előzetesen végrehajthatónak nyilvánitott felebbezési bírósági Ítélet alapján kielégítési végrehajtás elrendelésié iránt nyújtott be kérelmet, amelyet az alsóbiróság elutasított, a másodbiróság azonban a kérelemnek helyt adott. A végrehajtást szenvedő a kielégítési végrehajtást elrendelő másodbirósági végzést azon az alapon támadja meg, hogy a behajtandó nyugdijkövetelés tárgyában az 1926:XVI. t.-c. 3. §-a értelmében arányszám irányadó, tehát az 1926:XVI. t.-c. 24. §-ának arra a rendelkezésére tekintettel, hogy ezt a törvényt az életbelépésekor az eljárás bármely szakában a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell, — a törvény 14. és 19. §-ának helyes értelmezése mellett a még nem jogerős, de előzetesen végrehajthatónak nyilvánitott felebbezési bírósági ítélet alapján kielégité«i végrehajtást elrendelni nem lehet. Ezzel szemben a végrehajtató az elsőbirósági elutasító végzés ellen benyújtott felfolyamodásban arra az álláspontra helyezkedett, hogy az 1926:XVI. t.-c. rendelkezései az ő követelésére nem vonatkoznak, mert a követelése tárgyában folyó perben a felek közt nem az átértékelés kérdése vitás, hanem azt kell eldönteni, hogy a végrehajtató a felmondási idő alatt egy fizetési fokozattal előlépett-e és hogy a végrehajtatónak a végrehajtást szenvedő részéről az időelőtti bekövetkezett rokkantságra tekintettel adományozott 42*