Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

646 Polgári perrendtartás társaság között a tőzsdebirósági ítéletek érvényességének elismerése tekintetében sem nemzetközi szerződés, sem viszonosság fenn nem áll. Minthogy eszerint a prágai áru- és értéktőzsde választott biróságának Ítéletét belföldön nem lehetne érvényesnek elfogadni, a kifejtettek szerint értelmében a magyar állampolgár felperes nem üthető el attól a jogától, bogy követelését a máskülönben hatáskörrel biró rendes biróság előtt érvényesíthesse; nem sértett tehát jogszabályt a felebbezési biróság azzal, hogy az alperesnek erre alapított pergátló kifogását elvetette. Ennélfogva a fent érintett további kérdésnek szükségtelenné vált vizsgálata nélkül és a perköltségekre vonatkozóan elfogadva a felebbezési biróság helyes indokait, az alperest alaptalan felülvizsgálati kérelmével el kellett utasítani s kérelmének sikertelensége folytán a Pp. 543. és 508. §-ai alapján a felülvizsgálat költségének viselésére is kellett kötelezni. (1927. febr. 9. P. IV- 4109/1926.) 971. Pp. 180. §. 6. p., 71. §. A pergátló körülmény elbírálás sában nem a meghatalmazott, hanem a meghatalmazó cse= lekvőképessége irányadó. Az elmegyengeség a gondnokság alá helyezés előtt is pergátló körülmény. A perbeli cselekvőképesség hiánya a felülvizsgálati el* járásban is pótolható. K. Ifj, B. I. felperes a jelen pert a keresethez másolatban A) alatt csatolt meghatalmazás alapján id. B. István és neje képviseletében indította, tehát a perbeli cselekvőképesség kérdésének elbírálásánál nem ifj. B. Istvánnak, hanem az ő meghatalmazóinak cselekvőképességét kell vizsgálni. Az irányadó tényállás szerint id. B. Istvánnak elmegyengesége, amely őt vagyona kezelésére képtelenné teszi, már a jelen per során bekövetkezett gondnokság alá helyezését 1—2 évvel megelőzően, vagyis a jelen per megindításának idejében is fennállott, tehát a nevezett id. B. Istvánnak perbeli cselekvőképessége a per megindításakor sem volt, mert ebben az időben magát szerződéssel már le nem kötelezhette. (Pp. 71. §.) Ebből következik, hogy a Pp. 180. §-ának 6. pontjában emiitett pergátló ok az elsőrendű felperesre nézve a felebbezési biróság előtti eljárásban is fennállott és igy a felebbezési bíróságnak ezt a pergátló körülményt meg nem állapító ítéleti döntése téves. Minthogy azonban az eljárásnak most említett hiánya pótoltatott, mert id. B. I. képviseletében S. I. gondnok, aki ezt a minőségét Pestvármegye árvaszékének 44.137/á. 1925. sz. határozatával igazolta, a felülvizsgálati eljárásban perbelépett és id. B. I. érdekében eddig végzett cselekményeket kifejezetten jóváhagyta: ennélfogva a pergátló körülmény is megszűnt és a kereset további tárgyalásának az első-