Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

622 CsődÖnkivüli kény szere gyesség telezőknek előnyére válna, avagy nem? A felfolyamodási bíróság tekintettel arra, hogy K. L. és adós minden kétséget kizáró csalárd eljárása mellett a hitelezők kárt nem szenvedtek, a szakértő által megállapitott hiány megtérült, nem látta indokoltnak az egyesség megtagadását annál is inkább, mert az egyesség jóváhagyásának megtagadása esetén az adós vagyonát felemésztenék a csődeljárásban felmerült költségek, mellyel szemben kétségtelenül inkább közgazdasági érdek az, hogy a hitelezők, kiknek több mint 85%->a az adós által felajánlott egyességet elfogadta, jogos követeléseiknek egyességi hányadát kézhezkapják. 32.617/1926. sz.) 916. Az adós nem kérhet kényszeregyességi eljárás során maga ellen csődöt, mig a kényszeregyesség szerint vállalt ke* zességnek érvény nem szereztetett. B. Nincs ugyan törvényes alapja a felfolyamodók ama állításának, hogy a „kényszeregyességi adós az eljárás folyamatban léte alatt önmaga elén csődöt nem kérhet", mert az 1410/1926. M. E. sz. rendelet 23. §-a ezt csak a hitelezők kérelmére tiltja el, mij> az adósnak csődkérés iránti kötelezettségét csak szünetelőnek jelenti ki. Ámde adósok a ke. eljárás során II. r. adós neje személyében olyan készfizető kezest állítottak, aki az elismert tartozások 40%-áért készfizető kezességet vállalt ós egyes az adóssal rokon hitelezők követeléseik kielégítési rangsora tekintetében hátrábbállási nyilatkozatot tettek. Okszerű következtetéskép megállapítható, hogy a bitelezők többsége nyilván ezekre a nyilatkozatokra való tekintettel fogadta el az adósok 45%-os egyességi ajánlatát és nem kergette a kétségtelenül anyagi csődben levő adóst a formális csődbe, ami által adós vagyonának és jövedelmének — a ke. rendeletek által korlátozottan — élvezetében maradt, azokat a maga és családja jai vára használhatta és végeredményében előidézte azt, hogy a ke. eljárás folyamatbatételekor még jelentékenynek mondható vagyona a csődkérvényben előadott mértékben leolvadt. Az 1410/1926. M. El. sz. r. 5. §-ából pedig az következik, hogy az adós és a kezes ajánlata a hitelezők beleegyezése nélkül vissza nem vonható és hátrányukra nem módosítható. Jelen esetben a csőd elrendelése a hitelezők hátrányára súlyosan csökkentené a kielégítési lehetőséget azért, mert adós neje csak az egyesség teljesítése esetén felelős a tartozások 40%-áért és az elsőbbségükről lemondott rokonhitelezőket is csak ebben az esetben köti lemondásuk, mig ha az egyesség teljesítése előtt csőd volna nyitható az adósok ellen, ugy a kezes, mint a rokonhitelezők kielégítését célzó Csődtörvény célzatának szem elől tévesztése és a megtévesztett hitelezőket megkárosító visszaélés törvényesítése volna jelen esetben a Csődtörvény 82. §-a puszta szóhangzatának alkalmazása a törvényerejű ke. rendeletek által teremtett és az adós által a hitelezők hátrányára már kihasznált