Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

614 Váltójog mert a 8. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv tartalma szerint az alperes azt adta elő, hogy a D) alatti okirat alapján három izben heti 4 százalék kamatot fizetett a felperesnek; az 1877:VIII. t.-c. 5. §-a értelmében tehát a törvényben megszabott mértéken felül kikötött kamat visszafizetését nem követelheti, mivel a felebbezési bíróság ítéletében kifejtett megfelelő indokok szerint a jelen esetben uzsoravétségről szó nem lehet. (1926, febr. 24. P. VII. 5545/1925.) 902. Vt. 41., 43., 98., 99. §§. Váltóóvás felvétele bírósági titkár által. A bemutatás szövegének megemlítése az óvás szövegé* ben. Óvásfelvétel a váltóbirtokos meghatalmazottja részére. Váltókövetelés utáni kamat. K. Az 1886:VII. t.-c. 9. §-a csak a közjegyzői törvénynek a közjegyzők helyettesítésére vonatkozó általános rendelkezését módosítja s mint ilyen általános rendelkezést tartalmazó törvényszakasz által — kifejezett rendelkezés hiányában — nem tekinthető hatályon kivül helyezettnek a Vt. 98, §-ában foglalt az a különleges rendelkezés, amely a járásbirósági alkalmazottak óvásfelvételi jogkörét szabályozza. A Vt. 98. §-a értelmében pedig a váltóóvás felvételére bizonyos körülmények közt jogosultak a járásbirósági jegyzők is, akiknek létszámába viszont beletartoznak a járásbirósági titkárok is. Az a körülmény, hogy a keresettel peresített váltóra vonatkozó óvást felvevő járásbirósági titkár helyesen ítélte-e meg az óvás felvételére vonatkozó jogosultságát és a törvényben megszabott hatáskörét esetleg tullépte-e, az óvás érvényességének megállapításánál figyelembe nem jöhet, mert az óvásnak, mint közokiratnak az érvénytelensége csak magából az okiratból nyilván kitűnő körülmény alapján állapitható meg. A felülvizsgálati panasznak idevonatkozó része tehát alaptalan.%De alaptalan a panasznak az a része is, hogy az óvás nem az óvatolandó személy ellen vétetett fel, hogy nincs benne feltüntetve az, hogy fizetés hiánya miatt vétetett fel. Az előbbi tekintetben a panasz azért alaptalan, mert a Vt. 41. $-a nem nevezi ugyan meg azt a személyt, akinek a váltót fizetés végett be kell mutatni, de a törvény szelleméből és a 43. §-ának a telepitett váltóra vonatkozó rendelkezéséből következik, hogy amennyiben a váltón telepes megnevezve nincs, a váltót magánál az elfogadónál kell bemutatni, mint aki a váltó elfogadásával annak kifizetésére kötelezettséget vállalt. A kereseti váltón az intézményezett cégnek a váltóból kitűnő telephelyétől különböző fizetési hely nincs megjelölve, az tehát telepitettnek nem tekinthető s igy a váltó elfogadójánál, B. és társa