Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

Vasúti árufuvarozás 607 törvényes fizetési eszközökön felül elfogadandó szomszédos országbeli fizetési eszközökről rendelkező intézkedéséből, ha a felperes által hivatkozott utasitás alapján a francia franknak Magyarországon forgalomban léte meg is volna állapitható, nem vonható következtetés arra, hogy az alperes is ilyen péznemben volna köteles teljesíteni, minthogy a külföldön feladott áru Magyarországon, Budapest-Józsefváros állomáson volt kiszolgáltatandó és igy az alperes vasút az elveszett áruért járó, őt terhelő kártéritést is itt, a fuvarozási ügylet teljesitése helyén tartozik fizetni, a fizetendő pénznem tekintetében a magyar kereskedelmi törvény alkalmazandó, amelynek a belföldön teljesitendő fizetésekre vonatkozó 326. §-a értelmében más megállapodás hiányában a fizetés a teljesités helyén forgalomban lévő magyar koronában történhetik, a követelésnek ilyképen a felszólamlás nem vitás napján jegyzett francia frankárfolyam szerinti megítélése tehát az anyagi jogszabálynak megfelel. Alapos ellenben a felperesnek a felszólamlás napjától bekövetkezett pénzértékcsökkenésnek az alperes marasztalásánál történt figyelmen kivül hagyása miatt érvényesített támadása. Ugyanis a felperesnek már az elsőbirósági eljárásban érvényesített s a felebbezési eljárásban is fenntartott kérelmére, hogy az alperes az általa elismert 11.865.60 francia frank szolgáltatásában, vagy ennek a tényleges fizetés napján jegyzett magyar koronaárfolyam szerinti koronában marasztaltassék, nem tagadható meg a felperestől azon értékveszteség megtérítésének igényelhetéséhez való jog, amely a korona időközben bekövetkezett köztudomású értékcsökkenése folytán érte. A m. kir. Kúria mellőzte a felperes által a teljes kártérítéshez való igénye és ennek teljesitéseképen francia frank követelése megállapításának alapjául az alperes ellen megállapittatni kívánt vétkes késedelem és vétkes gondatlanság megállapítására irányuló, döntő jelentőséggel nem bíró panaszok méltatását. és az alperes ellen a felperes kérelméhez képest a felszólamlás időpontjától kezdődőleg megállapított kötelezettség mértékét árra való tekintettel, hogy a közismert gazdasági viszonyok által előidézett pénzértékcsökkenésből eredő hátrány nem róható kizárólag az egyik félre, hanem azt mind a két félnek kell a méltányosság szerint viselnie, akként látta a felek között meghatározandónak, hogy az alperest a terhére rótt kártérítési tőkén és ennek kamatain felül a korona értékében a kárfelszólamlás idejétől a tényleges fizetés napjáig felmerülő különbözet 30%-ának megtérítésére is kötelezte, amelybe az 1924. évi július hó 4-én teljesített fizetés ezen időpontbeli értékben beszámítandó. (1926. febr. 9. P. IV. 1676/1925. sz.)