Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

596 Kereskedelmi jog két év múlva 1922. évi december hó 20. napján adta be alperesnél a kárigényére vonatkozó felszólamlást s e késedelmét elfogadható módon nem igazolta; ez a késedelem azonban az alperesi üzletszabályzat 73. §-a rendelkezésével szemben a kártéritési kötelezettség beálltának kezdőidőpontját nem érinti, hanem annak joghatása csak a kártartozás átértékelésére irányadó mérték megállapításánál jelentkezik. A pénzérték csökkenéséből eredő hátrány ugyanis, mint a felek rendelkezési körén kivül álló gazdasági okok következménye, nem róható kizárólag az egyik félre, hanem azt a méltányosság szerint mind a két félnek kell viselnie. Ehhez képest, minthogy felperes nem mutatta ki, hogy kellő teljesités esetén h koronaromlás következményei alól követelését teljes egészében megóvhatta volna s nincs ok arra, hogy ez a hátrány az adott esetben az alperesre nagyobb arányban hárittassék, különösen pedig méltatva felperes kárérvényesitési felszólamlásának igazolatlan késedelmét, az a felek közt egyenlő arányt megállapitó rendes bírói gyakorlattól eltérőleg csak 30% erejéig volt az alperes terhére róható. (1926. okt. 6. P. IV- 405/926. sz.) 876. Kt. 390. §. A fuvarozónak teljes kártéritési felelős* sége s a valorizáció nem azonos fogalmak. K. Az alperes nem támadta meg felebbezéssel az elsőbiróságnak azt a ténymegállapítását, hogy a felperes árujának elveszett része 8221 K 20 f. értékű volt, és hogy ekként a felperes tőkekövetelése az annak idején kapott 157 K 20 f. levonásával 8064 koronát tesz ki. így tehát az alperes a Pp. 523. §-a értelmében az elveszett áruk értékét többé vita tárgyává nem teheti s az ezt a kérdést érintő felülvizsgálati panasza figyelembe nem vehető. Nem vitathat sikerrel az alperes anyagi jogszabálysértést sem a felebbezési bíróságnak abban a döntésében, hogy az emiitett kárösszeget 1917. évi július hó 24. napjától kezdve értékelte át. A nem vitás tényállás szerint ugyanis ez volt az az időpont, amelyben az alperes az elvesztett árut kiszolgáltam tartozott volna, vagyis amelyben a felperes kára beállott és az alperes kártéritési kötelezettsége megkezdődött. Már pedig a kárkövetelések átértékelésének, amennyiben az egyáltalán helyet foglalhat, a kárkötelem keletkezésétől fogva van helye. Az anyagi joggal ellenkezik azonban a feelebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy mivel a jogerőre emelkedett közbenszóló ítéletek az alperesnek a teljes kárért való felelősségét állapították meg, az alperes az elvesztett árunak az említett időpontban volt kereskedelmi értékét teljesen valorizálni tartozik. A fuvarozónak a teljes kárért való felelősségéből ugyanis a K. T. 399. és 272. §-a értelmében csak az következik, hogy a károsult a fuvarozótól