Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

Bizományi ügylet. Kt. 368—383. §§. 593 Az alperes által vitatott előny biztosításának kizárt volta mellett szól a bizományi ügyletnek határozott időre, 1921. évi de-, cember hó 31. napjáig történt megállapitáa is, ami nyilván az alperes részére az önszerződési jognak adásával csak azért történt, hogy a felek közt létesült ügyletből kpifolyó végleges elszámolás és az eladatlan áruk visszaadása lehetőleg elkerültessék. (1926. nov. 25. P. VII. 1357/926. sz.) Szállítmányozási ügylet. (Kt. 384—392. §§.) 872. Kt. 386. §. Ha a szállítmányozó a megbízótól kapott utasításaitól fontos ok nélkül eltér, a 386. §*ban foglalt anyagi jogi szabály szerint felelős a szállítmányozás eszköz? lésénél feimerüiő károkért hacsak nem igazolja, hogy a kár az utasítások pontos betartása mellett is bekövetkezett volna. K. A nem vitás tényállás szerint a szállítmányozó alperes a kapott utasításokat nemcsak az engedmény kiszolgáltatásával szegte meg, hanem azzal is, hogy az utánvét beszedésének akadályáról a megbízó felperest nem értesítette. E mulasztások alól tenát az alperes szállítmányozónak kellett volna magát exkuzálni és bizonyítani, hogy az utánvét fejében később kapott csekkek közül a 645 dolláros egyik csekknek biztosítási végrehajtási lefoglalása az utasítások pontos megtartása mellett is okvetlenül bekövetkezett volna; az alperes azonban ennek igazolását meg sem kísérelte és mindössze azt vitatta, hogy a lefoglalás a bolgár jogszabályok alapján a csekkek kellő időben beszedése mellett is bekövetkezhetett volna. Kellő exkulpálása végett azonban a kár bekövetkezésének nem lehetőségét, hanem szükségszerűségét kellett volna bizonyítania. Nem sértette meg tehát az anyagi jogot a fellebbezési bíróság azzal, hogy az alperesnek a kapott utasításoktól való eltérés miatt kártérítési kötelezettségét megállapította. De azzal sem sértett anyagi jogi szabályt a fellebbezési bíróság, hogy az alperest az említett 654 dolláros csekk értékének és az ezután számított kamatoknak megfizetésében marasztalta, jóllehet a csekk csupán biztositásilag foglaltatván le, esetleg feloldása is bekövetkezhetik s így a felperes végeredményben nem szenved veszteséget. A felperes kára ugyanis abban áll, hogy a csekk a birtokából kiesett s az, hogy kára a biztosítási végrehajtás feloldása folytán később esetleg visszatérül, nem az alperesnek a kártérítés alól mentesülését, hanem csak azt vonja maga után, hogy a kártéritő alperes a megkerült csekknek ő reá átruházását követelheti. (1927. jan. 20. P. IV. 2818/926. sz) 873. Kt. 340. §. A 390. §?ban szabályozott egyévi elévü? lési időt csakis a kereset beadása szakítja meg, de nem a kár* Térjy: Dömvém tái 1927