Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

Bizományi ügylet. Kt. 368—383. §§. 591 vények a tervbe vett joggyakorlási müvelet zavartalan lebonyolítása mellett a felperesnek belekerültek volna. Nem lenne kizárva, hogy a felperes ezt a különbözetet meghaladólag amiatt is kártérítést követeljen, mert a második kibocsátású részvényekre gyakorolható elővételi joggal nem élhetett. Ezt a kárát azonban a felperes teljesen elháríthatta volna, ha fedezeti vétel utján annak idején megszerzi azt a 25 drb. második kibocsátású részvényt, amelynek alapján 2 drb. harmadik kibocsátású részvényre az elővételi jog gyakorolható volt. A nem vitás tényállás szerint azonban a felperes fedezeti vételt nem eszközölt; már pedig, ha fedezeti vételt a tőzsdei árral biró árukra vonatkozólag kártéritási jogónak megalapozása végett nem is kellett eszközölnie: ily áruk tekintetében is köteles volt magát fedezni abban az esetben, ha a fedezéssel a további károsodás • elhárítható volt. Anyagi jogszabály ugyanis, hogy a károsultnak a kár lehető elhárítására kell igyekeznie és hogy kártérítésnek nincs helye, ha a kár keletkezésénél a károsult is közrehatott, bár csak annyiban, hogy a kár elhárítását elmulasztotta. A felperes eszerint a harmadik kibocsátású részvénvek megszerzésének elmaradása miatt kártérítést nem követelhet. A kifejtettek szerint a felperes részére csupán az az értékkülönbözet jár kártérítésül, amely egyfelől azon összeg között, amelybe a 25 dr. második kibocsátású részvény a felperesnek belekerült volna, másfelől azoknak tőzsdei középára között mutatkozó akkor, amikor a felperes az 1920. évi augusztus hó 27. napján megszerezhette volna. (1926. febr. 11. P. IV. 1627/1925. sz ) 871. Kt. 381. §. A 381. §. a bizományos önszerződési jogát csak az eladási s vételi bizománynál s ekkor is csak abban az esetben ismeri el, ha a vétel s illetve eladás tárgyát tőzsdei vagy piaci árral biró áru, váltó, vagy értékpapír ké* pezi, továbbá, ha a megbízó másként nem rendelkezik, azaz a bizományos önszerződési jogát ki nem zárta; következőleg a törvény szerint csak e feltételek mellett van jogosítva a bizományos az árut eladóként maga szolgáltatni, a bizo? mánybá vett árukat pedig vevőként megtartani. K. Feltehető tehát, hogy a törvény ezen intézkedésével szemben a felek a fellebbezési bíróság ítéletében idézett záradékot azért tartották szükségesnek, hogy az ebben foglalt megállapodással a bizományost a fentiek szerint csak feltételesen megillető jogot egyrészt feltétlenné tegyék, másrészt a záradékban foglalt azzal a kikötéssel, hogy alperes e jogát „azonnal készpénzfizetés ellenében" gyakorolhatja, a vételár fizetésének esedékessége és a vételár mikénti törlesztése tekintetében támadható vitát megelőzzék. így alaptalannak jelentkezik a záradék értelmezésére vonat-