Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

Törvényhatósági ügyek 17 B. M. Törvényeinkben és joggyakorlatunkban is általánosan elismert elvi szabály, hogy a közigazgatási hatóságoknak egyesek jogait vagy érdekeit érintő elsőfokú intézkedései ellen az érdekelt feleket még abban az esetben is megilleti a felebbezés, ha ez iránt a törvény vagy rendelet kifejezetten nem rendelkezik. Ez egyébként a kormányzat főfelügyeleti jogából i& következik, mert az alsóbbfoku hatóság helytelen intézkedéseinek a korrigálására a lehetőséget csak a jogorvoslat adja meg. Ennek megfelelően a közigazgatási törvények és rendeletek a magánosok ügyében hozott elsőfokú határozatokkal szemben általában megengedik a felebbezést és mikor ez alól kivételt akarnak tenni, kifejezetten kimondják, hogy a határozat végérvényes, vagy hogy az ellen csak birói uton kereshető orvoslás. Abból tehát, hogy a könyöradománygyüjtésről szóló 81.000—1924. B. M. rendelet a jogorvoslatról nem rendelkezik, nem következik az, hogy a felebbezés ki volna zárva, mert a fentebb emiitett s a joggyakorlatban hasonló esetekre irányadóul tekintett elvi jogszabály alapján a könyöradománygyüjtési engedélyt megtagadó alispáni határozat ellen is van felebbezésnek helye az 1886:XXI. t.-c. 68. §-ának utolsó bekezdése értelmében. A felebbezés elbírálására azonban nem a közigazgatási bizottság, hanem a belügyminiszter illetékes, mert közrendészeti (rendőri) kérdések egyáltalán nem tartoznak a közigazgatási bizottság hatáskörébe. A könyöradománygyüjtési (koldulási) engedélyek pedig, habár céljuk a közjótékonyság igénybevétele, alapjában véve közrendészeti jellegűek, illetőleg közrendészeti szempontokból birálandók el. Erre mutat a fentebb idézett rendeletnek az az intézkedése is, hogy városi törvényhatóságokban, habár az engedély megadására, mint vármegyégben az alispán, a polgármester van jogösitva, az engedélyre vonatkozó kérvény a m. kir. államrendőrség kapitányságánál nyújtandó be, melynek feladata az elintézésre nézve javaslatot is tenni, mig Budapesten az engedélyek teljesen az állami rendőrség hatáskörébe vannak utalva. A jelen esetre tehát az 1876:VI. t.-c 58. §-ának c) pontja nem alkalmazható, hanem a rendőrhatósági intézkedések természetének megfelelően, az alispán határozatának felülvizsgálatára csak a belügyminiszter lehet hivatva, annyival is inkább, mert országos, vagy több törvényhatóságra terjedő könyöradománygyüjtési engedélyek tekintetében az intézkedés a belügyminiszternek van fenntartva, aminek természetes folyománya, hogy csupán egy törvényhatóság területére kért könyöradománygyüjtési engedély kérdésében másodfokon szintén a belügyminiszter dönt. (150.068/1926. sz.) Térfy: Döntvénytár 1927 2