Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

XXVII Az átértékelés (valorizáció) kérdésében szűkebb körre szorul a birói gyakorlat különbözősége, bár még mindig vannak egyes részletkérdések, amelyekben a Kúria tanácsai nem tudnak egyöntetű elhatározásra jutni. Az átértékelés alapját tekintve, általános az a helyes felfogás, hogy az átértékelés alapja pusztán a gazdasági okokból bekövetkezett koronaromlás, az átértékelés lényegében nem kártérités, nem előfeltétele annak az adós késedelme vagy vétkessége, sem az alapnélküli gazdagodás (565.,567., 584., 606., 668., 690., 731., 814., 853., 855., 857., 858., 1016. sz.), célja az egyenlőség és értékkiegyenlités elvének érvényesítése (628., 668., 670., 684., 690., 696., 697., 1016. sz.) s az a jogszabály, hogy az adósnak ugy kell kötelességét teljesitenie, amint ezt — tekintettel az élet körülményeire és az életfelfogásra — a méltányosság megkívánja (731. sz.); a késedelemnek az átértékelés kezdőpontja (858. sz.) és mértéke (584, 600. sz.) tekintetében van jelentősége s csak azokban az esetekben lehet arra alapítani az átértékelés jogosságát, amelyekben az átértékelés pl. kölcsön esetében, különben ki van zárva, amennyiben kölcsön átértékelésének csupán az időközi pénzromlás alapján nincs helye (606., 607., 608. sz.); a puszta fizetési késedelmet elegendő alapnak tekinti az 1060 sz. határozat, Az átértékelés mértéke tekintetében általános az az álláspont, hogy a korona romlása országos csapás, amelynek hátrányát nem lehet csak a felek egyikének vagy másikának a terhére róni, hanem közöttük méltányosság szerint meg kell osztani (564., 566., 584., 599., 623., 624., 683., 684, 751., 732. 733., 736—746., 749., 857., 877., 894. 'sz.). A megosztás mértéke szempontjából több határozat (599., 877. sz.) arra az álláspontra helyezkedik, hogy mivel a. pénz értékcsökkenésével kapcsolatban a bitelezőt ért hátrány a felektől független általános gazdasági helyzet következménye, azt a feleknek közösen egymás között egyenlő (50—50%) arányban kell viselniök, hacsak valamelyikük irányában fennforgó különös körülmények az egyenlő aránytól eltérést nem indokolnak; ez a felfogás azonban nem általános, mert több határozat 50%-nál kisebb vagy nagyobb átértékelést itél meg anélkül, hogy az eltérés okát tüzetesen megjelölné. A mértékre irányadó körülményekként előfordulnak: a felek vagyoni helyzete (505., 590., 601., 731., 732., 828. sz.), egyéni viszonyai: betegség, munkaképtelenség (731., 737. sz.), teherbíró képessége (731., 748., 749. sz ); az adós késedelme (600. sz ), hogy a kötelezett fél az ingatlanban mindenkor állandó tárgyi értéket kapott (623 , 670. sz.), az általa használt ingatlanból a gazdasági helyzet következtében fokozottabb hasznot húzhatott (564., 623. sz.), hogy a hitelező vagyonát a koronaromlás elől megóvhatta volna (565., 590., 624. sz.), ha a per meginditásával nem késlekedik (565., 601., 828. sz.), hogy az alperes védekezésének a per elhúzása volt a célja (590. sz ). hogy az ingatlanok forgalmi értéke is állandó hullámzásnak van kitéve (624.,