Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

XXX Összefoglaló ismertetés. szerint az adósnak ugy kell teljesítenie, amint — tekintettel az ese körülményeire s az élet józan felfogására — a méltányosság megkívánja. (570. sz.) Vagylagos kereseti kérelem esetében a választás joga a másik felet illeti. (571. sz.) A kamat körében kijelenti az 572. sz. határozat, hogy kamat fejében a zálog használata átengedésének érvénytelensége nemcsak telekkönyvi bejegyzésre, hane mingó zálogra is vonatkozik. A 8% kamatmaximum túllépését — helyesen — törvénybe ütközőnek mondja a Kúria (573., 574., 577. sz.); ellenben elismeri a kosztkamatot, mint a pénzromlásból eredő kárcsodásnak szerződéses áthárítását (575. sz.); mérsékelt késedelmi kártérítés valorizálás mellett is jár (576. sz.); kamat terményben is járhat. (577., 578. sz.) Kártérítés rendszerint pénzben jár. (579., 580. sz.) Főszabálya az, hogy a károsult azt az értéket kapja meg, amivel kára kiegyenlítést nyer. (579. sz.) A károsult is köteles a kár enyhítésében közreműködni, kivéve, ha erre képtelen (582. sz.), de aki jogellenesen jár el, nem hivatkozhatik arra, hogy a károsult kellő gondossággal megakadályozhatta volna a jogellenes cselekményt. (581. sz.) A szolgáltatás lehetetlensége egymagában nem jogosítja fel a hitelezőt kártérítésre (584. sz.), a teljesítés elmulasztása a teljesítés követelésére ad jogot. (588. sz.) A gazdasági lehetetlenülés egyes részletkérdéseiről szólnak az 584— 586., 682—684. sz. határozatok; e kérdést részletesebben a hitel jogi részben közölt határozatok fejtik ki. A kötelmi jogi gyakorlatot ebben az időben is az átértékelés (valorizáció) urálja. A Kúria ma már helyesebb irányt követ, amikor az átértékelés alapját általában a korona értékcsökkenésének tényében találja és elejti az adós vétkes késedelmét, mint a valorizáció kizárólagos előfeltételét. A Kúria gyakorlatán meglátszik az 1925 november 13-án benyújtott átértékelési törvényjavaslat hatása, amely javaslatnak egyes rendelkezéseire kifejezetten utal is. (629. sz.) A Kúria most már különbséget tesz a tiszta pénztartozás (pl. kölcsön, biztosítási összeg, óvadék) és más pénztartozás között, az előbbiek csoportjában a valorizációt általában kizárja és csak késedelem alapján engedi meg (583., 605., 612., 653—660., 695.), az utóbbiakban a késedelmet nem szabja előfeltételül. Mindazonáltal ez a helyes álláspont még most sem érvényesül teljesen, még mindig sok határoz'at van (590—608-, 850., 883. sz.), amely a vétkesség -alapján áll; nem elégszik meg a közönséges fizetési késedelemmel, hanem csak a közönséges fizetési késedelmet meghaladó vétkes késedelem esetében tartja jogosnak a valorizációt. Hogy mi a „közönséges fizetési késedelmet meghaladó vétkes késedelem", ezt elvi alapon nem fejti ki a Kúria, egyes határozatokban a per befejezésének alaptalan késleltetését, a fizetésnek indokolás nélkül éveken át elmulasztását, az adós rosszhiszemű magatartását, azt, hogy min-