Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

XXV í Összefoglaló ismertetés. (441. sz.), valamint baptista felekezet összejövetelein való részvétel­hez sem. (442. sz.) Nem mezőrendőri kihágás, hanem rablás, ha a tettes a terményt erőszakkal vagy fenyegetéssel veszi el. (443. sz.) Hatósági hozzájárulás nélküli fakitermeléssel elkövetett erdei kihá­gásról szól a 444. sz. határozat, a 445. sz. határozat pedig a tejhami­sitás tényálladékát határozza meg. A rendőri büntető eljárás körébe tartozó határozatok (453— 458. sz.) a kihágási ügyekben kiszabható összbüntetésről, fiatalko­rura kiszabható pénzbüntetésről, le nem fizetés esetén történő in­tézkedésről, a fiatalkorura kiszabott büntetés végrehajtása felfüg­gesztésének kizárásáról, a magánvádló megidézéséről és az újra­felvételi ítélet tartalmáról szólanak. A bűnvádi perrendtartás körében több határozat (460—463. sz.) foglalkozik a biróküldéssel, szorosan értelmezve a biróküldé.n*e okul szolgálható eseteket. A főmagánvádló felhívására az iránt h. vizsgálati inditványt terjesszen elő, nem a nyomozást vezető rendőri hatóság, hanem a vizsgálóbíró hivatott. (465. sz.) Magzat­elhajtás és emberölés esetében a meghalt nő atyja pótmagánvád­ióul léphet fel. (464. sz.) A védő a terhelt helyett bármikor teliét előterjesztést a valóság bizonyítására. (466. sz.) Felhatalmazásnak nem lényeges kelléke, hogy a kir. ügyészséghez vagy az igazság­ügj miniszterhez cimezzék, ha idejut, mellékes az, hogy a rendőr­kapitánysághoz címezik. (468., 469. sz.) Fontos kijelentés, hogy a bizonyítékokat hivatalból kell beszerezni, csak a becsületvédelmi törvényben megszabott valóságbizonyitás kötelessége terheli a feleket. (470—471. sz.) Az Igazságügyi Orvosi Tanács felülvélemé­nyének esetéről szól a 472. sz. határozat, hangsúlyozván azt a sza­bályt is, hogy ez a szakértői vélemény is ép ugy szabad mérlege­lés alá esik, mint bármely más bizonyító eszköz. A nyilvánosság kizárására elég ok a katonai fegyelem megbontásának veszélye. (471. sz.) A tettazonosság elvének meghatározásáról szól a 473. és 474. sz. határozat. Az Ítélet szerkesztésére nézve kitanitást ad a Kúria (475. sz.), hogy a ténymegállapítást mindig az indokolásba keil foglalni, a rendelkező részre utalás nem elegendő. A perorvoslalok körében kijelentvén, hogy az okozati összefüggés felülvizsgálható jogkérdés (476. sz.), egyes semmisségi okok mibenlétét állapítják meg a 476—481., 486. sz. határozatok, mig a 482—484. sz. határoza­tok az ujrafelvétel alapját és hatályát tárgyazzák. Magánvád ese­tében a vádlott felmentésekor minden bűnügyi költséget a magán­radló köteles megtéríteni. (485. sz.) Járásbirósági eljárásban a védő akkor is tehet a valóság bizonyitására előterjesztést, ha a jelen­lévő vádlott ily előterjesztést nem tesz. (487. sz.) A jogegység ér­dekében használt perorvoslatnak a felekre nincs hatálya. (487. sz.) Az ártatlanul szenvedett kártalanításáról szólanak a 489. és 492. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom