Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

Szemérem elleni büntettek és vétségek. 203 lottak padjára ültették, míg más nagyobb bűnösök amnesztiát kaptak. Az ilyen érvelés, az ilyen álláspont s a kormány intézkedéseinek ilyen birálata lehet téves, lehet hazafias szempontból kifogásolható, de nem egyértelmű a vádlott feldicsérésével általában s még kevésbbé jelent egyet amiatt való feldicséréssel, hogy a vádlott a vád tárgyává tett bűncselekményt elkövette. Tévedett tehát a kir. Ítélőtábla, amidőn megállapitva azt, hogy a vádlott Z. Z.-t, mint az ellene megállapított vétség elkövetőjét e vétség elkövetése miatt földicsérte, bűnösségét a Btk. 174. §-a értelmében megállapította. (1926. febr. 4. B. I. 4372/1925. sz.) A szemérem elleni büntettek és vétségek (Btk. 232—250. §!§.). 337. Btk. 248. §L Oly leírások, amelyek a szemérmet és az erkölcsiséget sértik vagy alkalmasak a kéjvágy felidézésére, a Btk. 248. §*ának alkalmazásában fajtalanok. K. A semmiségi panaszoknak a Bp. 385. §. első a) pontjával kapcsolatos, de közelebbről meg nem indokolt része a vádlott védekezéséből következtetve a szemérem elleni vétséget illetőleg arra van alapítva, hogy a regényéből az elsőfokú ítéletben idézett részek magukban véve sem pornografikusak, sőt még csak nem is erotikusak, de még ha azok volnának is, azok, mint a regénynek egyes kiragadott, csupán néhány oldalt kitevő részei alapján az egész regényt megítélni nem lehet, hanem a regényt a maga egészében kell bírálat tárgyává tenni, a regény tendenciája pedig erkölcsös, mert azon végig vonul a szerzőnek az az alapgondolata, hogy a léha, kéjenc életet nem helyesli s mert a regény hőse is megundorodva ettől az életmódtól, végül is feleségül veszi azt a nőt, akit igazán szeret... A semmiségi panasz alaptalan. , Mindenekelőtt nem helytálló az az állitiás, hogy a regény a maga egészében véve erkölcsös tendenciát szolgál azáltal, hogy a kéjenc életet ostorozza s a házasélet előnyeit helyezi előtérbe. A regényen ugyanis nem erkölcsös tendencia, hanem a buja szeretkezéseknek kiszínezett képei és leírásai vonulnak végig. A nemi érintkezéseknek ezek a buja kiszinezései alkalmasak a nemi ösztön felizgatására, a kéjvágy felidézésére. Ezeknél a leírásoknál nem a szerzőnek állítólagos elitélő álláspontja, hanem a kéjnek, kéjelgésnek dicsőítése, kívánatossá tétele lép előtérbe. Kitűnik ez pl. a regénynek 15. és 16. oldalain levő következő részeiből: „A kéj egyetlen menedék a szerelemnélküliek számára". „A parázna ölelés egyetlen narkotikuma a szent egybeolvadás nélkülözésének". „A kéj valóban a boldogtalanok boldogsága". Ilyen jelentőségű kitétel sok