Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

Izgatás 201 szó, de meg magasztalás sem volt, mivel a szóban forgó előszó csak filozófiai alapon, egész általánosságban tárgyalja a gyilkosságot. Ez az érvelés és törvénymagyarázat azonban téves. A Btk. 174. §-ának első bekezdésében ugyanis két büntetendő tényálladék állapittatik meg. Az egyik: „a törvény által bűntettnek vagy vétségnek nyilvánitott cselekményének a Btk. 171. §-ában meghatározott módon való magasztalása és a másik: „valamely bűntett vagy vétség elkövetőjének annak elkövetése miatt azon módon" való feldicsérése. A fennforgó esetben az első sorban emiitett tényálladék a vád alapja. Ebben az esetben pedig kifejezetten és egész általánosságban a „törvény", tehát a magyar büntető törvények által bűntettnek vagy vétségnek nyilvánitott cselekmény magasztalásáról van szó, ellentétben a „valamely" bűntett vagy vétség elkövetőjének feldicsérésével, mely utóbbi esetben a dolog természeténél fogva és illetve a most idézett törvényszöveg értelmében csakugyan egy tényleg elkövetett bűncselekmény elkövetőjének feldicsérése a tényálladéki ismérv. Az első helyen emiitett szöveg tehát a magyar állam akaratának: a törvénynek tiszteletben tartását védi és mivel a magyar törvény a gyilkosságot bűntettnek nyilvánitotta és üldözi, nem volna összeegyeztethető sem a magyar állam fennhatóságával, sem pedig az akarata, vagyis tiltó törvénye iránti kötelező tisztelettel, ha valaki a gyilkosságnak nyilvánitott büntettet általánosságban felmagasztalná, vagyis ugy tüntetné fel, mintha az, amit a magyar állam üldöz és súlyosan büntet, valami erkölcsös, szép dolog volna. Ebből pedig nyilvánvaló, hogy a Btk. 174. §-ának első tétele nem ir elő egy meghatározott, tényleg elkövetett büntettet, vagy vétséget, hanem elegendő, ha a tettes a törvény által bűntettnek vagy vétségnek nyilvánitott valamely cselekményt akár általánosságban is magasztal. Már pedig a vádlottak az irányadó való tényállás szerint a vádbeli előszóban a törvény által tiltott és büntetendőnek nyilvánitott gyilkosságot a lehető legnagyobb mértékben magasztalják; azt egyebek között gyönyörűségnek, eszménynek ,a nevelés által fejlesztettnek és a vallás által magasztaltnak, hősiességnek, életösztönnek, kötelességnek, sőt élethivatásnak és erénynek mondják. Ez pedig nem filozófiai tárgyalása egy társadalmi, tudományos vagy phisiológiai kérdésnek, hanem az állami és társadalmi rend felforgatását célzó, a törvénytiszteletet és a vallási érzületet lábbal tipró cinikus szennyirat. (1926. jan. 12. B. I. 4321/1925. sz.) 336. Btk. 174. §. A Btk .174. §*a alkalmazásának nem fel* tétele az, hogy a feldicsért vagy kitüntetett egyén azon bizo; nyos bűncselekmény miatt már el legyen itélve, mert e §.