Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

Bűnhalmazat (Btk. 95—10&. §§.). 177 akkor foghat, ha előbb megállapította azt, hogy a sz.baníorgó cselekményekre a törvény milyen büntetési nem alkalmazását rendeli el. E tekintetben pedig a Btk. 96. és következő §§-ai irányadók. Ezen szakaszok szerint anyagi halmazat esetében a bűnös által elkövetett cselekményekre meghatározott legsúlyosabb büntetési nemben kell az összbüntetést megállapítani s ha — mint a jelen esetben — bűntett és vétség halmazata forog fenn, a bűntettnek büntetési nemét kell alkalmazni. Minthogy tehát a jelen ügyben egy börtönnel és egy fogházzal büntetendő lopásra is a törvény általános rendelkezései (96., 98. és 101. §§-ok) folytán a börtönbüntetés neme alkalmazandó, következéskép a bíróságnak az Ítélet meghozatalánál a bűnösség megállapítása után mindenekelőtt azt kellett volna megállapítani, hogy jelen esetben összbüntetés szabandó ki, még pedig börtönben. Csak ennek megállapítása után kerülhet sor a súlyosító és enyhítő körülmények mérlegelése alapján az összbüntetés tartamának, a büntetés mértékének megállapítására s ennek kapcsán annak eldöntésére, hogy van-e helye a Btk. 92. §-a alkalmazásának. Minthogy pedig a bíróság a nagyszámú enyhítő körülményekre tekintettel e §. alkalmazását helyén valónak találta, a vádlottra összebüntetésként csupáü fogházbüntetést kellett volna kiszabnia. Ezen eljárási mód helyessége és törvényszerűsége ellen nem hozható fel sikerrel az az érv, hogy amennyiben a Btk. 92. §-ának alkalmazását indokoló körülmények csupán az egyik, még pedig az enyhébb minősítésű cselekményre nézve forognak fenn, a másikra azonban nem, a vádlott a fenti eljárási mód mellett elesik annak lehetőségétől, hogy az enyhébb minősítésű cselekményért csak pénbüntetést kapjon, mert habár előfordulhatnak olyan enyhítő körülmények, amelyek csak az egyik cselekményre nézve állapithatók meg, (pl. lopott dolog csekély értéke, a kárnak a vádlott által történt megtérítése, a vádlott beismerése) s az esetleg erre a cselekményre indokolnák a Btk. 92. §-ának alkalmazását, aminek alapján a vádlottra, ha ez cselekménye külön biráltatnék el, esetleg csak pénzbüntetés szabatnék ki; ámde az összbüntetés rendszeréből s az arra vonatkozó jogszabályokból (Btk. 96—101. §§-ok) következik az, hogy az egyes cselekményekre annak folytán, hogy más cselekményekkel nyagi halmazatban kerülnek birói döntés alá, esetleg más súlyosabb büntetési nemek alkalmazndók, ettől tehát törvénysértés nélkül eltérni nem lehet. Mindezekre tekintettel a jogegységi tanács a perorvoslatot alaposnak találta s ennek folytán a törvénysértést meg is állapította, határozatának hatályát azonban a felekre azért nem terjeszTcrfy: Döntvénytár 1926. 12