Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

172 Büntetőjog. Beszámítás. édes apját hátán, tehát nemesebb testrészén, nagy erővel késsel négyszer megszúrta, a jogos védelem határait messze túllépte. E tekintetben tehát a kir. Ítélőtábla jogi megállapítása helyes. A kir. Ítélőtábla azonban ugy találta, hogy a vádlott a jogos védelem határait megzavarodásból lépte tul és cselekménye azért nem büntethető. Ámde a kir. Ítélőtábla nem fogadott el valóknak olyan tényeket, amelyekből a vádlott megzavarodására jogosan következtetni lehetne. A fiatal kor és az az azzal járó csekélyebb megfontolási képesség ugyanis — tekintettel különösen arra, hogy a vádlott atyjával állott szemben, egymagában nem elegendő feltétel a megzavarodás megállapithatására. Nem különösen akkor, amikor a vádlott az egész cselekmény lefolyását, közvetlen szemlélet utján ismerve, láthatta és tapasztalhatta, hogy Pál testvére puszta kézzel is képes volt apja ellen védekezni akkor, amikor az a vaspálcával támadt reá, mig a nővérét a sértett — a megállapított tényállás szerint már csak kézzel bántalmazta. Más olyan tényt pedig az alsóbbfoku bíróságok nem fogadtak el, amiből erre a megzavarodásra következtetni lehetne. (1924. november 25. B. II. 2420/1924. sz.) 317. Btk. 79. §. A jogos védelem szempontjából a jogtala* nul megtámadott részéről a támadás legyőzésére használt cselekmény szükségességét a támadás minősége, mérve és az adott helyzet szigorú mérlegeléss alapján kell elbírálni. Ha a vádlott a sértett részéről ellene intézett támadás követ? keztében nem volt oly szorongatott helyzetben, amelyből csak a sértett megölésével menekülhetett meg, hanem az ellene törő és a részéről alkalmazott visszaverő erőszak mér* téke nem fedi egymást, sőt a vádlott ölési cselekményében jelentkező többlet*erőszak túlzó megtorlásra mutat: a vád= lott büntetőjogi felelősséggel tartozik. K. A kir. ítélőtábla tényként azt állapította meg, hogy amikor a sértett és a felesége a vádlott és társaihoz közeledett, a vádlott biztatólag azt mondta társainak, hogy „ne féljetek, nálam revolver van!" Továbbá, hogy a vádlott öt társa az esemény lefolyásakor a vádlott közelében tartózkodott, hogy a sértett derékszíján oldalfegyver nem volt és végül, hogy amikor a lövés eldördült, a vádlott mellett csak a sértett neje és N. P. állott. E tényállás nem nyújt kellő alapot arra, hogy a vádlott javára a cselekménye jogellenességét kizáró jogos védelem megállapittassék, mert e tények szerint, a kir. Kúria felismerése szerint is a vádlottnak vádbe tett cselekménye nem volt szükséges az elhalt sértett támadásának elhárítására. Helyes ugyan a védelemnek a tárgyaláson érvényesített az