Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

Elmetehetség magzavarása. Btk. 76. §. 100 Már pedig ha a cselekményt kiváltó szándék mint lélektani folyamat az inditó és gátló körülmények latolgatása utján keletkezik, akkor az ily latolgatásból kétségtelenül a szabad akarati elhatározásra kell következtetni. Nyilvánvaló ezekből, hogy vádlott a tett elkövetése idején akaratának szabad elhatározási képességével birt. Miért is vádlott javára a Btk. 76. §-a alkalmazást nem nyerhet és igy az ő bűncselekménye beszámitandó. A kir. Kúria akkor, amikor erre a megállapításra jutott, nem hagyta figyelmen kivül a vádlott fiatal korát sem. Az a cselekmény azonban, amit a vádlott elkövetett, olyan természetű, amelynek tiltott voltáról a fiatalkorú is tájékozva van és mindaz, ami a Btk. 76. §-ával kapcsolatban fentebb előadatott, kétségkivül áll a fiatalkorura is, ha ez egyébként a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettséggel rendelkezett. Mindezekre való figyelemmel a kir. Kúria a kir. Ítélőtábla ítéletét a kir. főügyész semmisségi panasza folytán a Bp. 385. §. 1. c) pontjában meghatározott semmisségi okból, az Fb. 39. 1. pontja alapján megsemmisítette és a vádlott bűnösségét megállapította, tekintetbe véve az is, hogy vádlott a megállapított tényekből vont okszerű következtetés szerint a bűncselekmény elkövetése idején a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettséggel általában is birt . . . (1925. jun. 28. B. II. 4180/924. sz.) 313. Btk. 76. §. A gyilkosság miatt elitélt vádlott megcsa? lattatásának közvetlen tapasztalása ellenére is uralkodott magán és minden erőszakos, rögtönös megtorlástól tartóz* kodott; a következő reggel családi viszonyát rendező intéz* kedéseket tett; a bűncselekmény előzményeire és lefolyá? sára hiánytalanul és pontosan emlékezett. Mindez azt iga* zolja, hogy a vádlottat lelkiereje nem hagyta el, öntudata nem borult el s akaratának szabad működése — bár azt a lelki zaklatottság erősen befolyásolta is — nem szűnt meg sem az elhatározáskor, sem a végrehajtás idejében. K. . . Azokból a megállapított tényekből, hogy a vádlott közvetlenül a tett elkövetése után felesége megölését cselédjének elmondta és feleségéhez orvost hivatott, továbbá, hogy E. B. tanút az üzletből kiszólítván, azt a kijelentést tette, hogy „agyonlőttem a feleségem, engem többé nem látnak", majd a rendőrségen jelentkezett és bejelentette, hogy feleségét agyonlőtte, minden kételyt kizáróan kitűnik, hogy a vádlott közvetlenül a tett elkövetése után cselekménye eredményének és jelentőségének megítélésére, büntetőjogi felelősségének felismerésére és ehhez képest való tudatos és okszerű elhatározásra és cselekvésre képes volt. E tényekkel szemben tehát a védő által vitatott jelenségek, mint a vádlott erős fel-