Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

Büntetések. Etk. 20~6i. §§. lül a magyar nemzeti hadseregre vonatkozóan a kir. ítélőtábla ítéletével megállapított sértő kijelentését: a kir. Kúria azt a következtetést vonja le, hogy ebben az ügyben P. S. agent provocateur szerepét töltötte be és e szerepében a zsidó vallásánál és származásánál fogva magát is sértve érző, büntetlen előéletű vádlottat P. S. ugratta bele a bűncselekmény tényálladékát megállapító kifejezések megtételébe. Ez a körülmény pedig oly különös méltánylást érdemlő ok, amely kapcsolatban a vádlott egyéniségével, életviszonyaival és az eset összes többi körülményeivel, a büntetés végrehajtásának a Bn. 1. §-ával megengedett felfüggesztését indokolttá teszi, miért is azt a Bn. 9. alapján hivatalból el kellett rendelni. (1925. okt. 21. B. I. 6455/1924.) Bn. 1. §. A bizonyítás rendjén nem merült fel meggyőző ténybeli adat annak megállapítására, hogy főmagánvádló az Ébredő magyarok egyesületének tagja, illetőleg a veszprémi csoport társelnöke lett volna és mint ilyen választatott volna meg nemzetgyűlési képviselővé. Továbbá nem nyert ténybeli megállapítást az sem, hogy a főmagánvádló nemzetgyűlési képviselővé történt megválasztása előtt zsidóellenes érzelmű volt, aki a zsidók üldözésében tevékeny részt vett és hogy képviselővé történt megválasztása után utóbb a keresztény nemzeti irányú politikai állásfoglalását azért változtatta meg, mert a Landau-ügyben, mint védő illetőleg jogi képviselő magas ügyvédi honoráriumhoz óhajtott jutni. Ellenben az alsóbbfoku bíróságok ítéleti ténymegállapításaiban foglalt egyes ténybeli adatok szerint a főmagánvádló a proletárdiktatúra alatt a zsidók söpredékét szidalmazta és a kommunizmus után a zsidóüldözés idején az ok nélkül megtámadott zsidók megvédésében működött közre. A M. L.-hoz 1919 szeptember 9-én intézett levélben csak azért tesz szemrehányást a címzettnek, hogy a kommunizmus idején a zsidó kommunisták felforgató irányzatát támogatta és hogy a kommunizmus megszűnése után lapjában a nem ártatlan zsidókat védelmezi önös érdekből, ami szintén nem bizonyíték amellett, hogy a főmagánvádló abban az időben a zsidóság egyeteme ellen ellenséges érzülettel viseltetett volna. Mindezeknél fogva a kir. Kúria is ugy találta, hogy a vádlott indítványára felvett bizonyítás a vádbeli kifejezések alapjául és indokául felhozott tényállítások valósága tekintetében sikerre nem vezetett és így az alsóbbfoku bíróságok a vádlott bűnösségét törvénysértés nélkül állapították meg. Ezért a semmiségi panaszt, mint alaptalant, el kellett utasítani. A büntetés kiszabásánál a kir. Kúria súlyosítóul mérlegelte a vádlott terhére a becsületsértő kifejezések halmozott voltát, Tirfy: Döntvénytár 1926. 11