Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

Büntetőtörvény hatálya. Btk. 1—19. §§. 159 bíróság ítéletének meghozatala óta kibocsátott 6550/1925. M. E. sz. rendelet, a 4661/1924. M. E. számú rendeletet hatályon kivül helyezte és a forgalmat felszabadította, immár a Bp. 385. 1. a) pontjában meghatározott és e szakasz utolsó bekezdése folytán hivatalból figyelembe veendő semmiségi ok forogna fenn, mert a vád alapjául szolgáló tett megszűnt volna bűncselekmény lenni. A védő álláspontja azonban téves. Az 1922:XXVI. t.-c. 1. §-ának 3. pontja ugyanis keret- (blankett) törvény, mely keretének kitöltését más jogforrásra, nevezetesen minisztériumi vagy pénzügyminiszteri rendeletre bizta. Az így egymást követően keletkezett rendeletek azonban a törvény erejét nem érintik, hanem — éppen a törvény erejéből — csupán a törvény alkalmazhatásának egyik feltételét szabják meg. E rendeletek tehát nem a törvény, hanem egymás helyébe léptek, de egymás helyébe sem a jogi felfogás, hanem csak a büntetőjogi védelemben részesített jogi érdek megváltozása, illetőleg megszűnte folytán. Ekként és nem lévén az 1922:XXVI. t.-c. 1. §-ának 3. pontjától különböző törvény sem, a Btk. 2. §-ának esetéről nem lehet szó; igy az adott esetben a törvényt és pedig azzal a tartalommal kell alkalmazni, amely tartalommal az, a tett elkövetése idejében kitöltve volt. E szerint pedig a vád alapjául szolgáló tett, a uzsorabíróság által helyesen felhozott okokból, az 1922:XXVI. t-c 1. §-ának 3. pontjába ütközik. (1926. febr. 10. — B. II. 7605/1925.) A büntető törvény hatálya terület és személyek tekintetében (Btk. 5-19. §§.). 305. Btk. 8., 81. §., Atv. 15. §y Az 1921. évi III. t.^c. életbe* lépése után szerb megszállás alatt állott területen elkövetett e törvénybe ütköző bűncselekmények e törvény szerint bün? tetendők. K. A másodbiróság ítéletének kihirdetésekor a vádlott közelebbi megokolás nélkül csak a Bp. 385. §-ának lla) pontjára való hivatkozás mellett, a bűnösség megállapítása miatt, jelentett be semmiségi panaszt. írásbeli perorvoslat indokolásában a vádlott panaszának ezt a részét azzal okolta meg, hogy az 1921. évi III. törvénycikk a vád alapjául szolgáló cselekmény elkövetésekor a helyszínen, vagyis Pécsett, a szerb megszállás folytán még nm volt kihirdetve, sőt akkor ott kihirdethető sem volt, miért is erről a törvényről tudomást sem szerezhetett s igy a vádbeli bűncselekmény miatt büntetőjogi felelősségre sem volt vonható. . Eszerint a vádlott semmiségi panaszának idevonatkozó része,