Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

152 Hatásköri ügyek. és községi közkórházak és gyógyintézetek szervezetéről is. (56— 70. §§.) E törvény szellemében a köztestületek (állam, törvényhatóságok, községek) által létesitett és fenntartott kórházak nem magánvállalatok, hanem a közegészégügynek, vagyis közigazgatási célnak szolgálatában álló közintézmények. Ehhez képest azok az egyének, akik mint orvosok, az ily intézményeknél vállalnak szolgálatot, tekintet nélkül alkalmazásuk jellegére (főorvos, alorvos, segédorvos), közalkalmazottak. A közalkalmazotti minőség külsőleg is kifejezásre jut abban, hogy az ily intézményeknél megüresedő orvosi állásokra az alkalmazottakat a miniszter (illetőleg főispán, főpolgármester) nevezi ki, a kinevezettek a szolgálat megkezdése előtt hivatali esküt tesznek, hivataluk állandó és fegyelmi tekintetben ugyanazon eljárás alá tartoznak, amely a törvényhatósági és községi egyéb tisztviselőkre nézve áll érvényben. (69. §.) A törvényhatósági kórházaknál alkalmazott al- és segédorvosok közalkalmazotti minőségén nem változtat Budapest székesfőváros közkórházi alapszabályainak IL A) 4. b) pontja sem, amely szerint az alorvosok és segédorvosok, mint ideiglenesen alkalmazottak, nem fővárosi tisztviselők és állásuktól a közszolgálat érdekében forma szerinti eljárás nélkül egyszerűen felmenthetők. Nem változtat pedig azért, mert a „nem fővárosi tisztviselő" kifejezés használatával a szabályzat az alorvost és segédorvost csupán a rendszeres állásra, vagyis a nyugdí jra jogositó állásra megválasztott vagy kinevezett tisztviselők csoportjától kivánta megkülönböztetni anélkül, hogy egyszersmind közalkalmazotti minőségüket is megszüntette volna. Az a jogviszony tehát, amely egyfelől a Budapest székesfőváros közkórházainál alkalmazott alorvosok és segédorvosok, mint munkavállalók, másfelől Budapest székesfőváros közönsége, mint munkaadó között fennáll, az alkalmazás közszolgálati jellegénél fogva nem magánjogi, hanem közjogi jogviszony, s igy az ebből a jogviszonyból folyólag támasztott illetménykövetelés elbírálása hatásköri jogszabályaink értelmében rendes birói útra csak abban az esetben tartozhatnék, ha volna olyan törvényes jogforrás, amely az ily követelés érvényesítését kifejezetten polgári perutra utalná. Ilyen értelemben intézkedő törvényes jogforrás azonban nemcsak hogy nincsen, de sőt az 1886:XXVI. t.-c. 45. §-a kifejezetten ugy rendelkezik, hogy a törvényhatósági bizottságnak az ellen a haározata ellen, amellyel a törvényhatósági tisztviselők s más alkalmazottak (vagyis nem csupán a szorosabb értelemben vett tisztviselők) által élvezett illetmények (ellátás) felfüggesztését