Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

140 Hatásköri ügyek. nézve magánjogi ügyekben irányadó általános szabálynak kell érvényesülnie. Igaz, hogy az 1912 :LIV. t-c. 21. §-ának második és harmadik bekezdése a rendes birósági hatáskör általános szabálya alól egyidejűleg kivételt állapitott meg, kimondván, hogy ha a szülők között házassági per még nincsen folyamatban, de különválva élnek, ugy a gyermekek elhelyezése és tartása kérdésében ideiglenesen a gyámhatóság határoz, A törvényesen válófélben levő szülők gyermekeinek végleges elhelyezése és tartása kérdésében pedig az 1894:XXXL t.-c. 96. és 97. §-ainak a gyámhatóság hatáskörére vonatkozó rendelkezései, amelyeket ugyanis sem a polgári perrendtartásnak az államhatalmi hatásköröket egyáltalán nem érintő 413. §-a, sem a polgári perrendtartás életbeléptető törvényének 21. §-a nem helyezett hatályon kivül, — szintén érvényben maradtak. Ámde a közigazgatási hatóság hatsákörére vinatkozó ezek a törvényes rendelkezések, amelyeket kivételes jellegüknél fogva szorosan kell értelmezni, csupán a különváltan élő vagy a máitörvényesen elválasztott szülők gyermekeinek elhelyezése és tartása kérdésében állapítják meg az ott meghatározott korlátok között a közigazgatási hatóság hatáskörét. Ellenben a törvényes gyermeknek a törvényes házasságban együttélő szülőivel szemben, ahol házassági bontó per nincsen kilátásban, továbbá az unoka részéről a nagyszülővel szemben és viszont, valamint az örökbefogadott gyermek vagy anyja részéről az örökbefogadó szülő ellen támasztott tartási igényekre, abol hatásköri szempontból jelentős házassági bontó per folyamatban létéről rendszerint nem is lehet szó, a Ppé. 21. §-ának két utolsó bekezdése és az 1894:XXXI. t.-c. 96. és 97. §-ai nem nyerhetnek alkalmazást. A közigazgatási hatóság hatáskörét megállapitó eme kivételes szabályok alkalmazhatóságának alapjául szolgáló törvényes előfeltételek hiányában pedig a törvényes vagy a törvényessel egyenlőnek tekintendő örökbefogadott gyermek tartása iránt indított ügyekben ismét csak a rendes bíróság hatáskörére vonatkozó általános jogszabály marad irányadó. A jelen esetben a felperes, mint a természetes atya által törvényesen örökbefogadott kiskorú gyermek t. és t. gyámja indított az örökbefogadó atya ellen tartásdíj fizetése iránt. Minthogy az örökbefogadott gyermek tartásdijának érvényesíthetősége tekintetében törvényeink külön hatásköri szabályt nem állítanak fel és így az ily igénnyel szemben ugyanazt a hatásköri szabályt kell alkalmazni, mint a törvényes gyermek hasonló igényével szemben; minthogy továbbá törvényes gyermek részéről a szülője ellen tartás iránt támasztott igény tekintetében az a szabály, hogy az