Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

Altalános forgalmi adó. 89 hogy ennek a fuvarköltségnek egy részét az építést vezető mérnök közvetlenül fizette ki az egyes fuvarosoknak, ez a körülmény panaszos fél adókötelezettségét meg nem szünteti, mert ezeknek a fuvarosoknak ő volt a munkaadójuk és így abban az esetben is, ha a neki járó vállalati összeg egy részét nem közvetlenül maga, hanem megbízásából az épitést vezető mérnök egyenlíti ki az egyes munkásoknak, lényegileg ez az összeg is az ő bevételének tekintendő, úgy, hogy az ezen összeg után járó forgalmi adó lerovási kötelezettsége is őt terhelte. (1925. jan. 16. 8294/1924. P. sz.) 156. 1921:XXXIX. t.sc. 37. §. Az államvasutnak nem vasutforgalmi természetű bevétele forgalmi adóköteles. Kb. Nem lehetett a panasznak helyet adni a panaszolt határozatban felhozott és helyütt is helyeseknek elismert indokokon felül még azért sem, mert az 1921:XXXIX. t.-c. 37. §-a a törvény indokolásából kitünőleg is, nem állapit meg sehol sem általános jellegű személyes mentességet a forgalmi adó alól, hanem kizárólag csak tárgyit, azaz bizonyos meghatározott bevételeket mentésit a forgalmi adó alól, amelyek vagy köztartozási bevételeknek, avagy olyanoknak tekinthetők, amelyek a forgalmi adó valamelyik más válfaja által már érintve vannak. Nyilvánvaló tehát, hogy a törvényhozónak nem lehetett az a semmivel sem megindokolható kivételes szándéka, hogy az államvasutaknak, tehát egy üzemi vállalatnak mindennemű bevételét mentesítse, tekintet nélkül azok természetére. A 130.000/1921. sz. pénzügyminiszteri végrehajtási utasítás 22. §-ában az állami posta, táviró és távbeszélő mintességére vonatkozólag felállított és analógia alapján itt is alkalmazandó elvekbői fclyólag a magyar államvasutak forgalmi adómentessége csakis a vasút saját forgalmának lebonyolításából eredő bevételekre: a szállítási dijakra és az ezzel szorosan kapcsolatos bevételekre vonatkoztatható, de a vasútnak a saját szállítási üzemén kivül eső, a magánvállalkozás körébe tartozó, tehát máscélu kereseti tevékenységéből származó bevételei forgalmi adó adá vonandók, már arra való tekintettel is, mert a forgalmi adó tulajdonképpen áthárítható fogyasztási adó jellegével bir és így a törvénynek ellentétes magyarázata azt vonná maga után, hogy az államvasutak nem forgalmi természetű vállalati tevékenységét igénybevevőkre a forgalmi adó nem hárittatván át, kedvezőbb elbánásban részesülnének, mint azok, akik a szóbanforgó vállalati munkálatokat valamelyik magánvállalattal végeztetik el és igy a forgalmi adó reájuk átháríttatik. Mindezeknél fogva az államvasutak által mások részére végzett vágányépítés, pótépitkezés, anyagkiszolgáltatás és mühelyjavitásból eredő, tehát nyilvánvalóan nem vasutforgalmi termé-