Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)
Pénzügyi jog. veuj tőke passzív tétel, amellyel a részvénytársaság a részvényeseinek tartozik. A 19.000 koronát 1917. évben kisrosolták ugyan, de 1317 december 31-ig nem fizették vissza, mert a kisorsolt részvényeket csak 1918 január 2-án kellett visszaváltani. Ezek a részvények 1917. évre még osztalékban részesültek és az érettük fizetett 19.000 K az 1907. évben a többi kin em sorsolt és beváltatlan részvénnyel együtt a vállalat dolgozó tőkéje volt, tehát semmi akadálya nem volt annak, hogy ez is az 1916. évi XXXIV. t.-c. 5. §-a alapján a saját tőkéhez számittassék. III. Panaszos kifogásolja még azt, hogy csak az 1916. évre kivetett hadinyerségadót vonták le a mérlegszerű nyereségből és az 1917. és 1918. évekre tartalékolt hadinyereségadót nem hozták levonásba. A biróság ezt a kifogást alaptalannak találta. Az 1918. évi IX. t.-c. 24. §-a szerint a társulati kereseti adó kivetése szempontjából ezen törvény életbeléptétől kezdődőleg, vagyis 1918. évi január 1-től az 1916. évre és a következő évekre kivetett hadinyereségadó cimén tényleg befizetett vagy tartalékolt összegeket szabad levonásba hozni és pedig a tartalékolt összegeket az utólagos elszámolás kötelezettsége mellett. Ezen törvényes rendelkezés szerint tehát az 1918. évi társulati kereseti adó kivetésénél azt az összeget szabad levonni, amelyet a vállalat az 1916. évi hadinyereségadó fejében az 1917. üzletévben befizetett vagy tartalékolt. Már az utólagos elszámolás kötelezettsége is, amely a felhivott törvény 14. §-a alapján minden egyes üzletévre nézve külön ejtendő meg, kizárja azt, hogy az 1918. évi társulati adó alapját végeredményképen magasabb összeggel lehessen csökkenteni, mint az a hadinyereségadó, amelyet a vállalat a társulati adó alapját képező 1917. űzletévben 1916. évre fizetett vagy fizetni köteles lett volna és ezért tartalékolt. Különböző üzletévek között kompenzációnak helye nincsen adózás szempontjából és panaszosnak az az észrevétele, hogy az 1918. és 1919. üzletévekben hadinyereségadóra a rossz üzletmenet miatt már nem tartalékolhatott és igy ezekre az évekre a levonás kedvezményétől már elesnék, figyelembe vehető nem volt, mert minden egyes zárszámadást külön kell elbirálni és az 1917. évi adóköteles nyereség kimunkálásánál a következő üzletévek előrelátható eredményére tekintettel lenni nem lehet. Az 1916. évi hadinyereségadót azért kellett levonni, mert ez az 1917. évi üzleteredményt csökkentette, miután ebből volt törlesztendő. Ha a vállalat az 1918. és 1919. években az 1917. és 1918. üzletévekre hadinyereségadót nem fizetett és nem tartalékolt, akkor az üzleteredménye sem csökkent ezen a cimen az 1918. és 1919. üzletévekben, nem igényelheti tehát jogosan a levonás kedvezményét sem, miért is nem lehet azt állitani, hogy a levonás kedvezményétől elesik. (1924. szept. 2. 583/1924. P. sz.)