Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

66 Pénzügyi jog. vetendő adót és kiszabandó illetéket, amely adóévnek adóalapjául a tiszta jövedelem alapján kimunkálandó adóköteles nyereség szolgál, vagyis jelen esetben az 1917. évi adót és illetéket kell-e az 1917. evi mérlegszerű nyereségből levonni, vagy pedig a feltételes mentesség megszűnése esetében 1918. évre kivetendő adót és kiszabandó illetéket. A törvény célja az adók és illetékek levonásával kétségkívül csak az lehet, bogy megállapítsa azt a nyereséget, amely abban az esetben mutatkozott volna, ha a vállalat a mentességet nem élvezné. Különböző üzletéveket érintő tételek összekapcsolásának nem is volna semmi értelme és amikor a többször felhivott törvényszakasz egy bizonyos üzletév rentabilitását kutatja annak megállapitása céljából, hogy ez a tőke 6%-át meghaladja-e, akkor csak azokat a számadási tételeket szabad figyelembe venni, amelyek a szóbanforgó üzletévet érintik és az 1917. évi üzleti számlába csak azokat az adókat és illetékeket szabad felvenni, amelyek a mentesség hiányában ezt az üzleti számlát terhelték volna. Alaptalan tehát panaszosnak az a kifogása, hogy az 1917. évi nyereségből az 1917. évi adókat és illetéket hozták levonásba az 1918. évi adók és illetékek helyett, mert a kir. adófelügyelő-helyettes helyesen járt el akkor, amidőn az 1917. évi tiszta jövedelemből azt az adót és illetéket vonta le, amelyet az 1916. évi zárszámadás alapján 1917. évre kivetettek, illetőleg kiszabtak volna abban az esetben, ha a feltételes adómentesség megszűnt volna; b) a társulati kereseti adó kiszámításánál a vállalat a 10%-os — ebben az esetben reá nézve kedvezőtlenebb — adókulcsot alkalmazza azzal az indokolással, hogy a vasúti vállalat az ipari vállalatok csoportjába tartozik. Ez az indokolás azonban nem helytálló. A vasúti vállalat személyeknek és javaknak szállitásával foglalkozik és mint ilyen, a közlekedési vállalat fogalma alá tartozik. A közlekedési vállalatokat adóztatás szempontjából az ipari vállalatok csoportjába nem sorozhatjuk, mert az 1909. évi VIII. tt-c. a közlekedési vállalatokat az iparvállalatok mellett külön és kifejezetten felemliti, valahányszor rendelkezéseit ugy az ipari, valamint a közlekedési vállalatokra ki akarja terjeszteni. Az 1916-.XXXIV. t.-c. 5. §-ában megállapított 10%-os adókulcs oly kedvezménynek minősül, amelyet a törvény csak az ipari vállalatoknak és szövetkezeteknek kiván megadni. Ezt a kedvezményt tehát kiterjesztően magyarázni nem szabad és ha a törvény szövege szerint más vállalatoknál az adókulcs 12%, ebből a rendelkezésből az következik, hogy a vasúti vállalatot is a más vállalatok fogalma alá tartozónak kell tekinteni, mert az adókulcs lkalmazásánál nem lehetnek a nemzetgazdaságtannak egészen más szempontból tett és panaszos által hivatkozott osztályozásai az irányadók, hanem csakis az adótörvények rendelkezései. A panaszban hivatkozott 29.859/1918. P. sz. ítélet nem lehet döntő az adókulcs alkalmazásánál, mert az érték-