Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

G2 Pénzügyi jog Az 1924. évre szóló társulati adó kivetésénél ezt a tartalékot a mérlegszerű nyereséghez hozzáadták és a társaság ezt azzal a megokolással támadja meg, hogy a tartalék létesitése a munkálatok be nem fejezett volta következtében indokolt volt és hogy ez a tartalék a munkálatok befejezésének évében el fog számoltatni. A biróság a panaszt alaptalannak találta. Az 1922. évi XXIV. t.-c. 15. §-a részletesen felsorolja azokat a tartalékokat és leírásokat, melyeket a társulati adó alanyai adómentesen létesíthetnek, illetőleg eszközölhetnek, tekintet nélkül arra, hogy könyvviteli szempontok, vagy a mérleg helyessége minő tartalékok létesítését teszi szükségessé. Ahhoz nem férhet kétség, hogy a szóbanforgó tartalék e törvényszakasz 1—6. §-iban részletezett tartalékok és leirások egyik csoportja alá sem tartozik. Minthogy pedig a törvény 14. §-ának 16. pontja szerint a 15. §-ban felsorolt tartalékalapokon kivül bárminő más célra és bármely elnevezés alatt! tartalékolt összegek a mérlegszerű nyereséghez hozzáadandók, a rendelkező rész szerint kellett határozni. (1925. febr. 7. 16.919/1924. P. sz.) 101. 1922:XXIV. t.^c. 15. §. 6. bek. A társulat csak a kö* vetélés behajthatatlanságát, de nem a behajthatatlanság okát köteles igazolni. Az igazgatóság tagját nem mint igazgatósági tagot, ha* nem mint tisztviselőt megillető javadalmazás, tantiéme, adó alá nem esik. Kb. A panaszolt határozat sem vonja kétségbe, hogy az az 3,000.000 K, amelyet a panaszos részvénytársaság a ... cukorszámlán behajthatatlanság cimén leirt, valóban behajthatatlan és a levonás megtagadásának okául csak azt hozza fel, hogy a... szabályszerű felszámolása és átalakulása mellett a behajtás megkisérelhető és eredményre vezethető lett volna. Az 1922:XXIV. tt-c. 15. §-ának 6. bekezdése szerint a társulat csak a leírásnak indokolt voltát, tehát azt tartozik igazolni, hogy a leirt , vagy tartalékolt követelés valóban behajtathatlan és sem ez a törvényhely, sem pedig a 200.0001922. sz. végrehajtási utasításnak a kérdést részleteiben szabályozó 67. §-a nem jogosítja fel a pénzügyi hatóságot annak a vizsgálatára, hogy a kimutatott követelés mely okból vált kétessé, vagy behajthatlanná és esetleg mily eszközök és módok igénybevételével lett volna a követelésnek egyébként igazolt behajthatatlansága elhárítható. Minthogy az adott esetben a leirt követelésnek behajthatatlan volta nem kétséges és nem vitás, a leirt összegnek a mérlegszerű nyereséghez való hozzáadása törvényes rendelkezéssel nem indokolható.