Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 19. 1925-1926 (Budapest, 1927)

Társulati adó 55 Az 1920. évi XXIII. t.-c. 112. §-ában foglalt rendelkezés egy kedvezmény a jövedelemadó fizetésére kötelezett felekre nézve, amelyet szükségessé tett az a körülmény, hogy a törvény J.-. és D3. §-ai a jövedelem- és vagyonadótételeket felemelte. Ezt a kedvezményt kiterjesztően magyarázni nem szabad, de nem is volna indokolt a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokkal szenioi ti, amelyekre nézve a törvény súlyosabb adótételeket nem állapított meg. (1389/1925. P. sz.) Társulati adó. 85.1922:XXIV. t=c. 1. §. 1. bek., 1922:XXIII. t.*c. 3. §. 9. p, Székesfővárosi zöldségüzem után társulati adó jár. Kb. A vita tárgyát kizárólag az adókötelezettség megállapítása képezi. A panaszos által igényelt adómentességet megállapítani nem lehetett, mert igaz ugyan, hogy az általános kereseti adóról szóló 1922:XXIII. t.-c. 3. §-ának 9. pontja a törvényhatósági, városi és községi üzemeket az általános kereseti adó alól mentesiti, ámde a törvényalkotás sorrendjében ezután következő 1922:XXIV. t.-c. 1. f.. 1. bekezdésének 4. pontja szerint az állam, a törvényhatóságok és a városok (községek) vállalatai társulati adót tartoznak fizetni és pedig — amint a vonatkozó törvényjavaslat indokolásából kitűnik — azok a vállalatai, amelyek más hasonló vállalatoknak versenyvállalatai. A székesfőváros hatósági zöldségüzeme kétségen kivül ilyen vállalat, melynek üzemben tartása a szorosan vett közigazgatási feladatok körébe nem tartozik s nincs is emlitve az utóbb hivatkozott törvénycikk 3. §. 4. pontjában tüzetesen felsorolt állandóan adómentes városi és községi vállalatok között; ezért jogosan vonták társulati adó alá. A fellebbezésben és a panasziratban arra is hivatkozik a panaszos, hogy a szóban levő vállalat nemcsak a közfogyasztás céljaira, hanem a székesfőváros közegészségügyi és népjóléti intézményei házi szükségletének kielégitesere is forditja árucikkeit s hogy ezeknek az intézményeinek átadott árucikkek beszerzési és eladási ára között mutatkozó különbözet jövedelemnek nem tekinthető, mert az eladó és vevő egy- és ugyanaz a jogi személy: Budapest székesfőváros közönsége tehát szerinte ez az elszámolási különbözet nem vonható adó alá. A panaszosnak ezt az álláspontját sem fogadhatta el a bíróság, mert az 1922:XXIV. t.-c. 1. 1. bekezdésének 4. pontja szerint az adóalany maga a vállalat, tehát nem a székesfőváros közönsége s igy az adóztatás szempontjából nem azonos jogi személy a székesfőváros egyéb intézményeivel, ennélfogva az ezeknek nye-