Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

rog fenn — akkor a jogi alap megjelölése a helytelen; mert ez e felfogás a Btk. 76. §-ára utal és a beszámítást kizáró ok csak elmezavar, vagy öntudatlanság cimén vitatható, a jelen esetben azonban a fentebb már kifejtettek szerint szintén alaptalanul és siker nélkül. Végül az ölési szándék előre történt megfontolását a védelem azért tartja a vádlottnál kizártnak, mert ha morfiuméhsége nem is volt elmezavart, vagy öntudatlanságot előidéző betegség, mégis oly állandó izgalommal járt, amely a higgadt, nyugodt mérlegelést kizárja és igy a vádlott terhére a gyilkosság büntette nem állapitható meg, hanem legfeljebb a szándékos emberölés büntette. A valónak elfogadott tényállás ez a jogi felfogást sem fedi. Fentebb már ki van emelve az a valónak vett tény, hogy a vádlotton a bűncselekmény elkövetése előtt annak idejében és utána az izgatottságnak nyoma sem látszott. Ehhez hozzájárul a nyugodt megfontolás mellett szóló az a további való ténysorozat, amely szerint a vádlott ölési szándékát mintegy három napig érlelte; hogy már az első napon a teljes elhatározáshoz juthatott, mert már akkor megszerezte az ölésre alkalmas baltát, melyet eldugva tartott, két nap múlva pedig az elutazáskor titokban magához vett s magánál rejtegetett akkor is, mikor megint másnap a sértettet a tó partjára kisérte, ahol aztán a táj szépségében gyönyörködő sértettet a fejére mért baltacsapásokkal meg is ölte. Jellemző a vádlott lelkiállapotára végül az a tény is, hogy közvetlenül az ölés után a sértett szállodájába ment és ott minden izgalom nélkül az általa imént megölt sértett holléte után tudakozódott — hogy ezzel, ha kell, ártatlanságát bizonyithassa. Ezek a tények nem engednek kécséget a tekintetben, hogy a vádlott ölési szándékát minden különösebb leiki felindultság, a megfontolást befolyásoló mindennemű nagyobb izgalom nélkül gondolta meg, s a rövid tépelődést követő elhatározását azután részletekig kidolgozva, tervszerű beosztással szerepéből ki nem esve, célját el nem árulva, kitartó pontossággal tettre váltotta. Az ölési szándéknak előre történt megfontoltságát tehát az alsóbiróságok a valóknak vett tényekből helyes következtetéssel állapitották meg, s ennek folyományaképpen az emberölést a törvénynek megfelelően minősitették gyilkosság bűntettének. Ezen mit sem változtat az a tény sem, hogy a vádlott öröklésileg terhelt, elfajult, csekélyebb szellemi értékű egyén. E fogyatkozások csak az ölési elhatározásnak ellenálló ingerek gyengeségét jelentik és nem a lelki folyamatok nyugodt fejlődésének lehetetlenségét, amiből következik, hogy a kisebb erkölcsi ellentállás nem zárja ki az előre megfontolás lelki képességét. Ez utóbbinak a vádlott által elkövetett emberölésben történt megvalósulása maga után vonta a gyilkosság bűntettének törvényes megállapítását, a kisebb erkölcsi ellentállás enyhítő körülménye viszont a büntetésnek a Btk. 92. §-a értelmében 15 évi fegyházban történt kiszabását eredményezte bizonyságául annak, hogy az alsóbiróságok a vádlott lelki erőit minden irányban gondosan és helyesen értékelték. (1921. december 21. — B. I. 5146/921. sz. Bjt. LXXIV. 118.) 89. 79. §. Bp. 33. §. Jogos védelemnek csak jogellenes támadással szemben van helye. Tényállás megtámadása.