Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

56 82. 69. §. 1. p. 74., 75., 278. §. Gyilkosságnál a tettes az ölési szándékot fontolja meg előre, a felbujtónak pedig az ölésre való reábirási cselekményt kell előre megfontolnia. Eshetőleges szándék (dolus eventualis) az, midőn a tettes célja kisebb jogsértésre irányul, de magáévá teszi az esetleg bekövetkezhető súlyosabb jogsértést is. K. A cselekmény jogi értékelésénél a vitás kérdés az, hogy az előre megfontolt szándék vádlottak ellen megállapitható-e? A kir. Ítélőtáblának erre nézve aggályai voltak, ez okból vádlottakat, mint felbujtókat csak szándékos emberölés büntette miatt Ítélte el; a kir. Kúria azonban a tényállás gondos mérlegelése alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy a törvényszék minősítése helyes és törvényes, amit az elsőbiróság nagy alapossággal, minden részletre kiterjedő, körültekintő gondossággal indokolt meg. A kir. Kúria elfogadja a törvényszék okfejtését minden részletében, a kir. Ítélőtábla érvelésével szemben azonban szükségesnek tartja az alábbiak kiemelését. Helyes a kir. Ítélőtáblának az a kijelentése, hogy az idő rövidsége magában nem zárja ki a premeditációt, de helytelen az a következtetése, hogy jelen esetben a rövidebb időköz nem lehetett elegendő arra, hogy a vádlottak cselekményük horderejét kellőleg megfontolhassák. Arra nézve nincs adat a tényállásban, hogy mennyi idő telt el az ölési szándék megfogamzásától annak végrehajtásáig, de ez a felbujtóknál — amint az alábbiakból kitűnik — közömbös és csak a tettesre bir fontossággal. A tényállásból kétségtelen, hogy a felbujtóknak nem ingadozó, az első pillanattól kezdve határozott közös és előzetes megállapodással létrejött szándékuk arra irányult, hogy J. Imrét M. Vincével meggyilkoltassák. Ezt a szándékukat nyugodtan megfontolták, tervet készitettek annak végrehajtására, ennek közlésével beszélték reá azután a tettest a gyilkosság elkövetésére. Helyesnek tartja a kir. Kúria a kir. törvényszéknek azt a kijelentését, hogy a felbujtók szándékát a tettesétől külön választotta; mert a szándék oszthatatlan személyes tulajdonság s igy a Btk. 74. §-a értelmében az minden részesre külön értékelendő. A szándék ugyanis benső pszichikai folyamat, mely minden egyes egyénben más jellegű s erejű motívumok hatása alatt keletkezik, fejlődik s erősödik szilárd elhatározássá. A szándék élettani lefolyása kizárólag az egyén idegrendszerétől s annak individuális működésétől függ, következéskép a szándék csakis egyéni lehet, a tervbe vett cselekmény megvalósításában részt vehet más is, de saját egyéni fizikuma alapján, ami oszthatatlan, teljesen belső és az egyéntől el nem választható. Ezzel kapcsolatosan teljesen külön kell választani a felbujtók premeditációját a tettes előre megfontolt szándékától. A törvényszék is nyilván ezen az állásponton van ugyan, de éles határvonalat nem állít fel a felbujtó s tettes premeditációja között. A törvény helyes értelmezése végett azonban ezt meg kell tenni. E szerint ugyanis miután a szándék oszthatatlan, más annak lefolyása a felbujtónál s a tettesnél; de más annak tartalma is. A tettes az ölési szándékot fontolja meg előre; a fel-