Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

520 Indokok: Az 1881: LX. t.-c. 89. és 96. §§. alapján kifejlődött joggyakorlat értelmében igényperrel mindenki fölléphet, akit a foglalás jogaiban sért és akinek egy harmadik személlyel szemben fennálló jogviszonyából kifolyólag jogi érdekében áll a foglalás alá vett ingó vagyonnak, jognak vagy követelésnek a végrehajtási zár alól feloldása. Az 1881: LX. t.-c. 92. és következő §-aiban szabályozott igényper egyedül az igényelt vagyonnak a foglalás alól való fölmentését célozza és tárgya a végrehajtatóval szemben annak eldöntése, hogy az igénylő felperesnek a lefoglalt tárgyakhoz tulajdoni joga vagy más oly joga van-e, amely anyagi tartalmánál fogva, a végrehajtási eladást, kiutalást vagy a végrehajtási törvényben szabályozott másféle értékesitést megakadályozhatja. Az 1881: LX. t.-cikknek 95., 97. §§. és a Ppé.-nak 46. és 56. §§. igényperekben a Pp.-nek a bizonyitásra és a jogorvoslatokra vonatkozó szabályait korlátozzák, ennélfogva az igényper nem lehet arra hivatva, hogy a lefoglalt dologra, illetőleg követelésre vonatkozó jogosultságát mindenkivel szemben az itélt dolog rendes hatályával végérvényesen eldöntse, hanem csak azt a kérdést kell tisztáznia, hogy a végrehajtatónak a foglalással szerzett zálogjoga az adott körülmények között fennmaradhat-e az igénylőnek állított erősebb jogával szemben. Ebből következik, hogy az igényper sajátos céljával és természetével nem fér össze, hogy a fentjelzett céltól eltérőleg az igényper keretében oly kérdések is eldöntést nyerjenek, amelyek egyfelől az igénykeresetre nem tartoztak és a végrehajtató kielégítését elodáznák, másrészt amelyeknek eldöntése az igényperben korlátozott bizonyítást és jogorvoslati rendszer mellett valamelyik peres félnek alig orvosolható sérelmével járna. Az előadottak után tekintettel arra, hogy az igénykereset folytán csak az bírálandó el, hogy az igényelt tárgy oly alapon van-e a végrehajtást szenvedő birtokában, hogy az az elmarasztalás folytán kielégítésül szolgálhat, vagy pedig a fennforgó körülményeknél fogva a birói zár alól fölmentendő-e vagy sem, meg kell állapítani, hogy az a személy, akinek a lefoglalt tárgyakra oly joga van, amely azoknak a végrehajtató javára való értékesítésének jogi akadályául szolgál, igénykeresettel mindenesetre fölléphet, azaz az igénykereset indításához való felperesség (legitimatio activa) megilleti, és ily értelemben igénykeresettel fölléphet a végrehajtást szenvedőnek egyetemleges adóstársa is. Ha azonban az igényperben nyilvánvaló és nem szorul eldöntésre, hogy az igénylő a végrehajtást szenvedőnek a behajtás alatt álló követelés tekintetében egyetemleges adóstársa: ennek az a jogkövetkezménye, hogy az igénykereset már ebből az okból elutasítandó. Ugyanis nem szenvedhet kétséget, hogy az igénykereset ellen emelhető rosszhiszemüségi kifogás (exceptio doli) tekintetében sem az igénypernek fentvázolt célja, sem az eljárásnak és a jogorvoslati rendszernek korlátozott jellege akadályul nem szolgálnak, a birói gyakorlat ezen a téren a végrehajtató kifogásolási jogának szabad kezet enged, amint azt az igénykereset alapjául felhozott jogügyletekkel szemben a végrehajtási alap rosszhiszemű elvonására alapitott kifogás, a színlelt jogügyletek, az ajándékozási jogügyletek és a közeli rokonok között kötött jogügyletek ellenében gyakorolható csődön kivülí megtámadási kifogások esetei igazolják.