Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

42 jogra tartozó személyi, területi és időbeli hatály érintve sincs; a törvénnyel szemben érintve nem is lehet. Ez a rendelet a kormánynak egy közigazgatási jellegű, tájékoztató kijelentése abban az irányban, hogy a jogtalan megszállás megszűntével a magyar államnak megelőzően, különféle idolén, de mindig az egész magyar állam területén, életbelépett törvényeit végre kell hajtani ott is, ahol azok végrehajtása a megszállásban megnyilvánult kényszerhelyzet miatt ideiglenesen szünetelt, de, ahol a törvény jogi hatálva épugy megvolt, élt, mint az ország azon részeiben, ahol annak a végrehajtással azonnal érvényt lehetett szerezni. A törvény életbelépése, személyi, időbeli és területi hatálya egészen más, mint a törvény végrehajtása a benne rejlő állami akarat íoganatositása épenugy, mint, ahogy nem azonos jogi fogalom a birói ítélet jogerőssége és ezen Ítéletnek a végrehauása sem A 6580/1921. M. E. számú rendeletnek azt az anyagi jogi jelentőséget tulajdonitaní, hogy az az 1920: I. t.-c. hatályát a megszállás alól felszabadult területre — tehát az adott esetben a vádbeli bűncselekmény elkövetési helyére is — külön időpont jelzésével kiterjesztette, a rendelet világos tartalmával szemben álló, tarthatatlan álláspont, amely a kir. Ítélőtábla ítéletének indokaiban bő és alapos cáfolatban részesült. Ehhez, ehelyütt csak azt kell hozzátenni, hogy a törvény maga ily kiterjesztésre felhatalmazást nem adott, nem is adhatott, mert a törvény a benne kifejezett állami akarat szerint az egész magyar államra kiterjedő hatállyal lépett életbe, s a megszállás alatt volt állami területtel nem tett kivételt, a későbbi, részben való életbeléptetést rendeleti útra nem bizta, aminhogy a 6580/1921. M. E. számú rendelet ily különös törvényi felhatalmazásra nem is hivatkozik. Ami végül a védelemnek azt a magyar közjogban nem ismert megkülönböztetését illeti, hogy az országgyűlés és a nemzetgyűlés törvényei nem azonos fajsulyuak, nem birnak egyforma jelentőséggel, az az államjog egyoldalú helytelen felfogásán alapszik. A törvény mindig az állam akarata, amelyet az arra jogosított tényezők előirt módon fejeznek ki tudomásulvétel és kötelező miheztartás végett. Az 1920: I. t.-c, amely az 1913: XXXV. t.-cikk 2. §-ának védő rendelkezéseit a magyar államnak ezidőszerintí törvényes fejére: a kormányzóra kiterjesztette: állami akaratkijelentés olyan arra jogosított tényezők részéről, akik az adott viszonyok között az államfelséget bel- és külföldön egyaránt érvényesen és elismerten képviselték. Ezt a törvényt tehát a bíróságnak — a birói eskü értelmében is — a magyar állam akarata gyanánt kell feltétlenül betartania és alkalmaznia és pedig minden összehasonlító, rangsorszerü bírálat nélkül, mert ez a törvénytisztelet hiányára mutatna és a jogrend megingatására vezetne. (1922. szept. 12. 3223/922. Bdt. XVI. 1.) 63. 581. sz. A szavazási kötelezettségnek a nemzetgyűlési választásokon alapos ok nélkül történt elmulasztása miatt a bíróság nem tagadhatja meg a büntető eljárás lefolytatását azon a címen, hogy az alapul szolgáló rendeletek nem törvényesek. (J. E. 1920. évi június hó 22 B. II. 1793/1920. szám). 64. 1920: XV. t.-c. 1. §. Bp. 22. §. 384. §. 4. p. 1. §. A törvény hiányának és nyilvánvaló hézagának pótlása nem a jog-