Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

515 értelmében elrendelt ,,zárlat" (a 75. §. „szoros zár"-t emiitett) esetén is, ebből folyólag a 75. §. esetében helye van annak, hogy a zárgondnok kezelési utasítással láttassék el, hogy a felek a kezelés módja ellen előterjeszti st tegyenek, hogy a zárgondnok a kezelés utján jövedelmet állítson elő, számadást adjon, hogy a zárgondnoki kezelés utján előállított jövedelem a végrehajtató kielégítésére fordittassék. Ha ipari válallathoz, ipari üzemhez tartozó dolgok oly mennyisége (egész anyaga, felszerelése) került az 1881: LX. t.-c. 75. §-ához képest szoros zár alá, amely lehetővé teszi annak az ipari vállalatnak, üzemnek zárgondnoki kezeléssel folytatását; ha ez a vállalat vagy üzem oly terjedelmű és oly természetű, hogy a hitelező a zárgondnoki kezelés mellett előállítható jövedelemből kielégítést találhat; törvény szerint nincs akadálya annak, hogy a bíróság azzal a kezelési utasítással lássa el az 1881: LX. t.-c. 245. §-ához képest a zárgondnokot, mikép ez az ipari vállalatot, ipari üzemet, amelynek a folytatásához szükséges dolgok szoros zár alá (zárlat) alá vétettek — magától értetődően a hatályban levő közigazgatási szabályok betartása mellett — folytassa, a jövedelemről számoljon el, hogy továbbá a bíróság a befolyó jövedelmet a végrehajtatónak a kielégítésére fordítsa. A gyógyszertárak az 1876: XIV. t,-c. 128. §-a szerint gyógyszerészi szakértők által állami engedéllyel felállított közegészségi intézetek s mint ilyenek az iparüzletek sorába nem tartoznak ugyan, ennek a törvénynek ez a rendelkezése azonban nem zárja ki azt, hogy a végrehajtási jog szempontjából, a gyógyszertárak az ipari vállalat, ipari üzem tekintete alá vonassanak, ipari üzem jellegével birokként tekintessenek. Maga az 1876: XIV. t.-c. 127. §-a a gyógyszerészek által vezetett üzleti könyvekről, 131. §-a a gyógyszertár személyes üzleti jogáról szól; ugyanennek a törvénynek az indokolása ,,a gyógyszerészeti üzlet iránti határozatoknak" a közegészségügyi törvényjavaslatba foglalását azért tartja szükségesnek, mert a gyógyszerészeti ügy az akkor fennállott ipartörvény (1872: VIII. t.-c.) határozatai alól annak 105. §-a 1. pontja szerint kivétetett, egyébként ugyanazon indokolás szerint „szem előtt tartatott, hogy a gyógyszerészet tudományos szakismeretet feltételezvén, a közönséges iparüzletek közé annyival kevésbbé sorozható, mert a közegészségüggyel szoros kapcsolatban áll". Amint tehát a jogegységi tanács álláspontja szerint a végrehajtási törvények értelmében ipari vállalatnál, üzemnél rendszerint helye van annak, hogy valamely ipari vállalat, ipari üzem folytatásához szükséges és meglevő összes dolgok (dologösszeség) foglalás tárgya legyenek, helye van a zárgondnoki kezelésnek, az ipari vállalat, ipari üzem zárgondnoki kezelés mellett folytatásának, jövedelem előállításának, épen ugy helye van mindezeknek a gyógyszertárakra nézve is. Nem áll ennek útjában az 1876: XIV. t.-c. 131. §-ában foglalt az a kijelentés, hogy a gyógyszertár személyes üzleti joga el nem adható s hogy az átruházást szintén csak személyes joggal a belügyminiszter engedélyezi. A foglalás tárgya ugyanis nem a gyógyszertári üzleti jog, hanem a gyógyszertárhoz tartozó dolgok (dologösszeség), amelyekkel a gyógyszertári jogon alapuló gyógyszerüzlet üzemben tartható, a foglalásnak nem is célja a személyes üzleti jognak másra átruházása és a hitelezőnek ekként kielégítése, hanem az üzemnek fenntartása, az üzemből a végrehajtató kielégítéséhez 3o*