Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

512 eljárása, végzése (határozata) és intézkedése ellen előterjesztésnek s az előterjesztés felett hozott birósági végzés ellen felfolyamodásnak a köztemetőnek a tulajdonosa, fenntartója (1876: XIV. t.-c. 116. §-a), felügyelője részéről is helye van. (K. 7. sz. p. dtv. Pdt. I. 241.) 1092. Marasztalási összeg letétele. Vht. 41. §. Ha a végrehajtató követelése beszámitás következtében megszűnt, a végrehajtás megszüntetését csak per (Ppé. 39. §.) utján lehet követelni. Az 1881: LX. t.-c. 41. §-ában szabályozott perenkivüli eljárás csupán a marasztalási összegnek fizetéssel való kiegyenlítése esetében vehető igénybe, nem pedig a kielégítésnek beszámítással vagy más módon történő eseteiben is. (Bp. tsz. 820,919. Ptt. II. 48.) 1093. A végrehajtás tárgya. Vht. 43. §. A személyes üzleti jogú gyógyszertár (1876: XIV. t.-c. 131. §.) üzeméből előálló jövedelem végrehajtás alá vonható. (K. 1916. ápr. 29.—máj. 3. 11. sz. polg. jogegys. dtv.) A kérdés megfejtésénél nem lehet abból kiindulni, hogy végrehajtás csak azokra a vagyontárgyakra vezethető, amelyeket a végrehajtási törvények ilyenekül felsorolnak. A végrehajtási törvények rendszeréből, különösen az 1881: LX. t.-c. 43. §-ából kitetszőleg a végrehajtás minden olyan vagyontárgyra vezethető, amely forgalom tárgya lehet. Végrehajtási törvényeink rendszere nem az, hogy egyes vagyontárgyakra végrehajtást enged, hanem ennek éppen az ellenkezője, t. i. az, hogy azokat a vagyontárgyakat határozza meg, amelyekre végrehajtás nem vezethető. A hitelezőnek végrehajtás utján való kielégítését nem gátolja az sem, hogy a végrehajtási törvények egyes vagyontárgyakra nézve éppen nem tartalmaznak utasitást vagy az utasitások nem elég részletesek abban az irányban, hogy a végrehajtás valamely vagyontárgyakra mi módon foganatosítandó. Annak a kérdésnek a megoldásánál tehát, hogy a személyes jogú gyógyszertár üzeméből előálló jövedelem végrehajtás alá vonható-e, azt kell kutatni, hogy a Magyarországon hatályos törvények nem zárják-e ki a végrehajtást valamely üzletből és nem zárják-e ki különösen a személyes jogú gyógyszertár üzletéből előálló jövedelemre. A végrehajtási törvények közül az 1881: LX. t.-c. 53. §-ának 1. bekezdése akként rendelkezik, hogy iparüzleti jog csak ugy vonható végrehajtás alá, ha a fennálló iparszabályok szerint érvényesen átruházható. A törvénynek ez a rendelkezése tehát arra mutat, hogy a végrehajtató kielégítést nyerhet minden olyan iparüzleti jogból, amely iparüzleti jog átruházható. A törvénynek azt a kifejezését, hogy az iparüzleti jog átruházható legyen, nem lehet akként érteni, mikép az iparüzleti jog zálogtárgyul csak ugy szolgálhat, az iparüzleti jogból mint zálogtárgyból a hitelező csak akként nyerhet kielégítést, hogy a lefoglalt üzleti jogot árverésen eladatja.