Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)
506 nek igénye van a telekkönyvi előjegyzéssel okozott költségnek a megtérítéséhez. A Tkr.-nak ebből a rendelkezéséből arra kell következtetni, hogy az, aki ellen a zálogjogi előjegyzést a hitelező kieszközölte, az előjegyzéssel okozott költséget a hitelezőnek rendszerint meg tartozik téríteni. A megtérítéshez való igény ellen azonban az, aki ellen az előjegyzést kieszközölték, védekezhetik s erre nézve rendelkezésére kell, hogy álljanak, általában véve ugy a joggátló, mint a jogszüntető kifogások. Legalább részben ennek a védekezésnek a lehetőségét zárná el a biróságnak az az eljárása, ha az előjegyzésnek előzőleg még meg nem állapitott költsége erejéig kifejezett törvényes rendelkezés hiányában a kielégítési végrehajtást elrendelné. A zálogjogi előjegyzés a lejárt váltókövetelés biztosítására szolgál ugyan, de elrendelésének az alapja és az előjegyzés joghatálya, a biztosítási végrehajtás elrendelésének az alapjával és az elrendelt biztosítási végrehajtás joghatályával nem mindenben egyezik. A Tkr. 87. §-a és 88. §-ának b) pontja szerint zálogjog előjegyzésének már a váltótörvény kellékeinek megfelelően kiállított és lejárt váltó alapján helye van, ellenben a Ppé. 50. §-a szerint váltó alapján biztosítási végrehajtásnak csupán a kereset előterjesztésével egyidejűleg, vagy a kereset előterjesztése után és csak abban az esetben van helye, ha a váltó a Pp. 606—620. §-ai értelmében meghagyásos eljárás utján érvényesíthető és ha a felperes a veszély valószínűségét kimutatja, illetve az 51. §. szerint a váltóra kibocsátott meghagyásos vagy a váltókövetelésben marasztaló Ítélet alapján a teljesítési határidő lejárta után, ha a kötelezett fél a határozatot kellő időben ellentmondással vagy halasztó hatályú fellebbvitellel, illetőleg kifogással támadta meg. A zálogjogi előjegyzés hatálya az, hogy a zálogjogot kérelmező az előjegyzéssel annak igazolásától feltételezetten az ingatlanra zálogjogot nyer, de ha időközben a terhelt ingatlan harmadik személy telekkönyvi tulajdonába megy át, a váltókötelezett ellen hozott jogerős ítélet vagy váltófizetési meghagyás alapján elrendelt kielégítési végrehajtás alapján a zálogjogi előjegyzéssel terhelt ingatlanra nézve, kivéve az 1881: LX. t.-c. 137. §-ának harmadik bekezdésében emiitett esetet, a zálogjog igazoltnak ki nem mondható, ellenben a Ppé. 50., 51. és 52. §-a alapján váltókövetelés erejéig elrendelt biztosítási végrehajtás alapján eszközölt zálogjogi előjegyzés (1881: LX. t.-c. 230. §-a) akként hat, hogy a kielégítési végrehajtást rendelő végzés alapján a telekkönyvi hatósághoz intézett megkeresés teljesítendő, a biztosítási végrehajtás alapján elrendelt zálogjogi előjegyzés igazoltnak mondandó ki még abban az esetben is, ha a telekkönyvi tulajdonjog a végrehajtást szenvedőről időközben harmadik személyre szállott át. Ugy az 1881: LX. t.-c. 1. §-a, mint az ennek helyébe lépett Ppé. 31. §-a szerint kielégítési végrehajtásnak végrehajtató közokirat alapján van helye, ennek a közokiratnak a tartalma határozó arra nézve, hogy a végrehajtás az adós minő és milyen összegű teljesítésének a bírói kikényszerítésére rendeltessék el, ehhez képest az 1881: LX. t.-c. 11. §-a szerint a végrehajtás elrendelése esetén a végrehajtás utján érvényesítendő követelés járulékaival együtt a végzésben szabatosan kiteendő, ez tehát az adós kötelezettségének a tartalma. A végrehajtható közokirat tartalmával meghatározott kötelezttségen túlmenőleg a végrehajtást rendelő végzés a végrehajtás szenvedőre csak