Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

32 A Ferenc-féle 1807-i Ratio Educationís bevezetése is a király és az ország kiváló feladatai közé sorozza a közoktatás s 288. §-ában akként rendelkezik, hogy a nemzeti (elemi) iskolák a maguk alapját a helységek közönségében és az uralkodók jótékonyságában birják és innen kapnak meghatározott adományt. A Mária Terézia és a Ferenc-féle királyi rendeletekben a községekre rótt iskolaépitési és iskolafentartási kötelezettség tehát nem magánjogi, hanem közjogi kötelezettség, amelyet nem változtat magánjogi kötelezettséggé az sem, hogy az egyházlátogatási jegyzőkönyvben a községnek ez a közjogi kötelezettsége többé-kevésbbé szabatos körülirással felvételt talál. A magyar államban a népoktatás jelenleg is első sorban közfeladat. Ennek a közfeladatnak a miként és minő szervek utján való teljesitésére vonatkozó népoktatási törvények (1868: XXXVIII., 18716: XXVIII., 1907: XXVI. és XXVII., 1913: XV. és XVI. t.-c. stb.) és az azok alapján kibocsátott kormányrendeletek tartalmazzák a népoktatási intézetek épületeire és berendezésére vonatkozó jogszabályokat s ezeknek az alkalmazását a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalják, szabályozván a népoktatási törvények azt a jogviszonyt is, amely a népiskolák fenntartására és felállítására nézve a hitfelekezetek és a községek között fennáll. A közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik tehát annak a megállapítása, hogy az isolai épületek a törvényekben és a törvényes rendeletekben foglalt követelményeknek megfelelnek-e, hogy továbbá szükséges-e és minő iskolai épület és hogy az az uj épület hogyan szereltessék fel. De a fentebbiekből kitetszőleg a törvényekben meghatározott közigazgatási szervek hatáskörébe tartozik az a felett való rendelkezés is, hogy ki köteles iskolaépületet emelni, iskolát felszerelni s ez épités és a felszerelés költségeit viselni. (1918. márc. 4. 1917. Hb. 26.) 43. Községi ügyek. Régi és uj községi jegyző között felmerült az a vitás kérdés, hogy a jegyzői javadalmazás kiegészítő részét alkotó községi ingatlanok készpénzzé tett és vitás voltánál fogva készpénzben letétbehelyezett haszonvétele a régi és az uj községi jegyzőt külön-külön mely időre és mily összegben illeti, annak a kérdésnek az eldöntését teszi szükségessé, hogy a volt községi jegyzőnek a már felvett készpénz és természeti javadalmazások beszámításával a leszolgált időre van-e és ha igen, mekkora hátralékos természeti javadalmazáshoz joga. Ez a kérdés pedig lényegileg mind a két jegyző oldalán azzal a kérdéssel azonos, hogy természeti javadalmazás cimén őket a községgel szemben meghatározott időre mekkora öszeg illeti. A jogviszony tehát valójában nem a régi és az uj jegyző között áll fenn, hanem mindegyik fél külön-külön a községgel áll jogviszonyban. Ez a jogviszony pedig, minthogy egyik alanya községi önkormányzati testület, tárgya pedig közszolgálati illetmény, kétségtelenül közjogi, közelebbről közigazgatási jogi természetű. Közigazgatási útra tartozik annak elbírálása is, vájjon a ter-