Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

370 ményben részesülni. (E. H. 1906. évi május hó 25-én. 1466 1906. és E. H. 1914. évi március 3-án. 408,1914.) 668. 579. sz. Ha a házastársak közös végrendeletben egymást kölcsönösen örökösül nevezték ki és mind a kettőjük elhalálozása esetére egységes akarattal hagyományt rendeltek: a hagyomány csak a túlélő házastárs halálával válik joghatályossá; amennyiben tehát a hagyományos a túlélő házastárs előtt halt el, a hagyomány hatályát veszti. (E. H. 1914. évi december hó 29-én. 2645/1914.) 669. Hagyomány biztosítása. 580. sz. Ha az örökhagyó végrendeletében a harmadik személy részére hagyományozott életjáradék biztositását elrendelte, de a biztositás módja iránt nem intézkedett, a hagyatéki biróság pedig a jelzálogi biztosítást rendelte el, a hagyományos — egységes és más rendelkezés hiányában — csak teljes fedezetet nyújtó biztosítékot követelhet, de a jelzálogi biztosításhoz feltétlenül nem ragaszkodhatík. (E. H. 1917. nov. 27-én. P. I. 1452,1917.) 670. Köteles rész. Bsz. 1789. §. A férj feleségének, ki a házasság ideje alatt mással ágyasságban él, e viszonyból született gyermekét sem foszthatja meg végrendelettel kötelesrészétől azon a cimen, hogy az nem az ő gyermeke, ha a gyermek törvényességét életében meg nem támadta, sem a megtámadásban akadályozva nem volt; jogi ismeretek hiánya e részben nem szolgálhat mentségéül. Szegedi tszék. A per adataival bizonyítva van, hogy örökhagyó halálát megelőző 16 év óta a másodrendű alperes örökhagyóval való házassági együttélés után örökhagyót elhagyta, vele az életközösséget örökhagyó felhívása dacára vissza nem állította s nyomban az örökhagyótól történt távozása után házasságonkivüli együttélésre lépett G. P.-val, kivel ezt az együttélést azóta folytonosan folytatta. A felperesek a másodrendű alperes és G. P. közt fennálló házasságonkivüli együttélés tartama alatt születtek, akiket a községben is senki sem tartotta örökhagyó gyermekeinek, hanem a G. P. gyermekeinek tekintették. A tanuk vallomásából következtetőleg pedig kizártnak jelentkezik az, hogy az egy községben lakó örökhagyó és másodrendű alperes a különélés tartama alatt egymással nemileg közösülhettek volna, bizonyítottnak veendő, hogy a kiskorú felperesek nem az örökhagyótól származtak. Megállapítható ugyan, hogy az örökhagyó a kiskorú felperesek szüleléséről és létezéséről tudomással birt még életében; nincs adat arra sem, hogy örökhagyó a törvénytelenitési per megindításában életében akadályozva lett volna s bár az állandó bírói gyakorlat szerint ily esetben az örökösök vérségi összeköttetés hiányára sikerrel nem hivatkozhatnak, mindazonáltal a törvényszék a keresetet elutasitandónak találta. Ugyanis bizonyítva van, hogy örökhagyó életében kijelentette, hogy a felperesek nem tőle származnak, vagyonában nem fogja őket részesíteni s ily kijelentést tett végrendeletében is; minthogy pedig örökhagyó alacsonyabb műveltsége folytán is fo-