Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

357 len gyermek anyja az oldalrokon örökhagyót megelőzőleg halt el, következőleg nem sértett anyagi jogszabályt a fellebbezési bíróság, midőn kimondta, hogy a kiskorú alperes, mint az örökhagyó előbb elhalt nővérének törvénytelen gyermeke, anyja jogán a néhai A. J. hagyatékában a felpereseket, mint az örökhagyó atyja testvérének leszármazóit a törvényes örökösödésben megelőzi, s ekként a helyesen alkalmazott anyagi jogszabálynak megfelelően a felpereseket keresetükkel elutasította. (1919. jan. 29. 4787/918.) 625. 564. sz. A törvénytelen gyermek törvényes örökösödési jogosultságára a jelenleg hatályban levő joggyakorlat irányadó akkor is, ha az örökség megnyillakor ellenkező birói joggyakorlat volt hatályban. (E. H. 1916. évi április hó 12-én. P. VII. 531/1916.) 626. Hítvestársí öröklés. Bsz. 1534. §. Az érvényes házasságon alapuló hitvestársi örökösödésre való igény csak akkor enyészik el, ha a házasság jogerősen felbontatott; sem az állandó különélés, sem az életben maradt hitvestárs vétkessége azt meg nem szünteti. K. Egymagában az, hogy elsőrendű alperes az örökhagyótól több mint tíz éven át különváltan élt s hogy a különélés alatt másokkal házasságonkivüli viszonyt folytatott s hogy ebből a viszonyból gyermeke is született, még ha megállapítható lenne is, hogy a különválásra egyedül az elsőrendű alperes szolgáltatott okot, azzal a nem vitás ténnyel szemben, hogy az örökhagyó és az elsőrendű alperes között fennálló házassági köcelék felbontva nem lett s hogy annak felbontása végett az örökhagyó a törvényes lépéseket nem tette meg, elsőrendű alperesnek a törvényes házassági köteléken alapuló hitvestársi örökösödési jogát nem szüntette meg. Az örökhagyónak az a ténye pedig, hogy az 1399. évi november íió 13-án kiállított G. alatti hivatalos bizonyítvány szerint az elsőrendű alperessel együtt elválás végett saját illetékes lelkészük előtt kétszer is jelentkezett, továbbá a vele akkor együttélő D. Anna tanú által bizonyított az a kijelentése, hogy amidőn Amerikában értesült arról, miszerint elsőrendű alperesnek K. Juliántól gyermek született, megjegyezte, hogy attól elvalik s a tanút veszi el, a házassági kötelék felbontása iránt való törvényes joglépések megtételével azonosnak nem vehető, sőt figyelemmel arra, hogy a leikész a nála jelentkező örökhagyót a törvényszékhez, mint illetékes fórumhoz utasította s hogy sem ebben az időben, sem akkor, amidőn örökhagyó az elsőrendű alperes születéséről értesült, beteg még nem volt s ennek ellenére elsőrendű alperes ellen válópert nem indított, a felhozottakból még arra sem lehet indokoltan következtetni, hogy ő a házasság felbontása végett a megfelelő törvényes lépéseket tényleg megtenni akarta. Ily körülmények között felperesnek, mint az örökhagyó anyjának, az elsőrendű alperes hitvestársi jogával szemben a hagyatékra törvényes örökösödési joga nem lévén, ennek hiányában kereseti joga sincs arra, hogy a másodrendű alperes törvényes származását örökösödési igénvek érvényesítése végett megtámadhassa. (1916. febr. 16. Rp. I. 8988/915.)