Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

350 sorompót felállítani nem tartozik, a baleset elhárítására alkalmas eme óvóintézkedést csak a saját veszélyére mellőzheti. K. A Pp. 542. §-ának szövegezéséből és a vonatkozó miniszteri indokolásból kétségtelen, hogy a felülvizsgálati biróság az Ítélet jogszerűségét hivatalból vizsgálja és az anyagi jogszabály alkalmazásában nincs a felektől felhozottakhoz kötve. A fellebbezési biróság elfogadva az elsőbiróság jogi álláspontját, azt az elvet mondotta ki, hogy a vasút okozta dologi kár esetében az 1874: XVIII. t.-c. 11. §-a értelmében a vasút a magánjog általános szabályainak megfelelően csak saját vagy alkalmazottjainak gondatlansága alapján tartozik kártéritési kötelezettséggel. Ez az elvi kijelentés az anyagi jognak meg nem felel, mert az időközben kifejlődött birói gyakorlat általános szabályként fogadta el a veszélyes üzem tulajdonosának az üzemi balesetekért való tárgyi felelősségét és ehhez képest a veszélyes üzemet folytató vasút az üzemében történt dologi károkért is tárgyi felelősséggel tartozik, vagyis a felelősség alól csak abban az esetben mentesül, ha bebizonyitja hogy a !:árt vis major, egy harmadik személy elhárithatlan cselekménye vagy a károsult saját hibája okozta. Az adott esetben a fellebbezési biróság által elfogadott tényállás szerint az ökröket hajtó orosz fogoly a közelgő vonattól megijedve, zavarodottságában igyekezett az ökröket megfordítani, aminek következtében azok a pályán maradtak, már pedig a kir. Kúria jogi felfogása szerint ilyen esetben a baleset bekövetkezése nem tulaj donitható olyan hibának, amely a vasúti vállalatot a tárgyi felelősség alól mentesítené, a fellebbezési biróság tehát azáltal, hogy az alperes kártéritési kötelezettségét megállapította, sem anyagi jogszabályt, sem eljárási szabályt nem sértett. Habár az eddig kifejtettek szerint az alperes felelőssége a sorompó kérdésétől függetlenül lett megállapítva és a fellebbezési bíróságnak a sorompó hiányára alapított döntése meg nem áll, az a további kijelentése azonban, hogy magában véve az a körülmény, hogy az adott helyen az alperes sorompó felállítására kötelezve nem volt, a kártérítés alól mentesítésére alapul nem szolgálhat, az anyagi jogszabállyal nem ellentétes, mert a kir. Kúria 1909. szeptember 2-án 2000/1909. P. sz. a. kelt elvi határozatában kimondta, hogy a vaspályavállalat abban az esetben is, ha a fennálló törvények és törvényes rendeletek értelmében a vasúti átjárónál sorompót felállítani nem tartozik, a baleset elhárítására alkalmas eme óvóintézkedést csak a saját veszélyére mellőzheti, ez a határozat pedig a Ppé. 78. §-a és az 59,200/1912. I. M. sz. igazságügyminiszteri rendelet 49. §-a alapján a kir. Kúria polgárjogi bizottsága által a „Polgárjogi Határozatok Tár"-ába felvétetett és az attól ez alkalommal való eltérés nem mutatkozik indokoltnak. (1917. okt. 31. 3696/917.) 614. Bsz. 1493. §. A vasút szikrakár tekintetében nem hivatkozhatik szélviharra, mint erőhatalomra, ha vonata a szélviharban is közlekedett. A vasút a tüztávlatba eső ház tűzbiztossá tételével nem mentesül a szikrakár viselése alól.