Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

342 de n:m ennek érdekében és céljára, más vállalat is folytatja üzemét és a baleset, illetve károsodás, melynek megtéritése iránt indittatott a kereset, ennek az üzemnek gyakorlása közben következett be, habár egyébként a pályatulajdonos vállalat is rendszeresen folytat ugyanott üzemet, a felelősség azt a vaspálya társaságot terheli, melynek üzeme gyakorlása közben a baleset, illetve károsodás bekövetkezett. Minthogy pedig a megállapított tényállás szerint kérdéses vonatnak mozdonya, melyből kihulló szikrák a kereseti követelés alapjául szolgáló tüzesetet okozták, nem a vaspályavállalat tulajdonosa, a budapesti helyiérdekű vasút részvénytársaság tulajdona volt és nem is ennek céljaira teljesített szállítást, hanem akkor kizárólag az alperest (MÁV.) megillető és saját céljára szükséges földanyagot szállította a saját eszközeivel akként, hogv a vonathoz szükséges kocsikat, mozdonyt és kísérő-személyzetet ő állította ki s a felett kizárólag maga rendelkezett, kétségtelen, hogy azon alkalommal az alperes államvasutak tekintendő az üzemet gyakorló vaspálya-vállalatnak, ellenében pedig a hivatkozott törvénycikk alapján helyesen állapíttatott meg a kártérítési felelősség. (1920. febr. 10. 112/920.) 601. Gépkocsi okozta kár. 549. sz. A gépkocsi tartóját a veszélyes üzemből folyó tárgyi felelősség terheli. A gépkocsi tulajdonosának felelőssége csak akkor száll át a gépkocsi használójára, amidőn a gépkocsit használó azt jogtalan eljárással a tulajdonos rendelkezése alól kivonta. (E. H. 1916. évi február 23-án. Rp. VI. 8370/1915.) 602. 550. sz. Az, aki valamely gépkocsi használatát egyes fuvarozási alkalomra akár dijazás ellenében, akár ingyen, a rendelkezésre jogosulttól megnyeri, még nyilvánvalóan nem tekinthető az illető gépkocsi üzemben tartójának s a tárgyi felelősség, amely a gépkocsi menetelése alkalmával harmadik személynek okozott károsításért a káros fél részéről érvényesíthető, a dolog természeténél fogva a jelzett esetben is annak a személyéhez iapad, aki mint a gépkocsi tulajdonosa, vagy birtokosa a gépkocsit forgalomban tartja. (E. H. 1917. évi november hó 8-án. P. VI. 3954/1917.) 603. 1874: XVIII. t.-c. 2. §. Az 1874. évi XVIII. t.-c. 2. §-ának 2. pontja értelmében e tartás költségeit nem a tartáshoz szükséges egész összegben kell megfizetni, hanem csak annyiban, amennyiben ezek a költségek a tartásra szoruló egyéntől a halálozás következtében elvonattak, vagyis a fizetési kötelezettség csupán az elhunyt keresményének keretében mozog. K. Az 1874. évi XVIII. t.-c. 2. §-ának 2. pontja szerint abban az esetben, ha a baleset következtében elhalt egyén valakinek eltartására törvénynél vagy törvényes gyakorlatnál fogva volt köteles, a kártérítésre kötelezett azt a kán köteles megtéríteni, amely a tartásra jogosultra nézve a halálozás folytán e tartás elvonása következtében keletkezett. E rendelkezés értelmében e tartás költségeit nem a tartáshoz szükséges egész összegben kell megfizetni, hanem csak annyiban, amennyiben ezek a