Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

329 csak azt, hogy az intézet emberileg lehető módon igyekszik ezt a célt megvalósítani. Ezek figyelembe vételével az alperes kártéritési kötelezettsége a m. kir. Kúria teljes-ülésének 84, sz. polgári döntvényében kifejtett jogelvek szerint csak azon az alapon volna megállapítható, ha az alperes a mulasztásba esett ápolónők megválasztása körül gondatlanul járt el. A pernek ebből a szempontból való felülvizsgálására jelentős tények azonban a fellebbezési bíróság Ítéletében nincsenek megállapítva. Nevezetesen az, hogy az ápolónők minő képesítéssel és gyakorlattal rendelkeztek, azok életkora, egészségi állapota, megbízhatósága, mióta állottak az alperesnél alkalmazásban, a szerencsétlenség idejében mióta voltak szolgálatban és e szolgálatukat közvetlenül megelőzően mennyi pihenésük volt? amely tényekből következtetést lehetne vonni arra, hogy az ápolónők feladatuk rendszeres teljesítésére képesek voltak-e vagy nem? (1920. ápr. 28. 664/920.) 572. Bsz. 1473. §. Felelősséggel tartozik a szállótulajdonos, aki a szállodájában megforduló idegenek testi épségét veszélyeztető helyet megfelelően ki nem világitotta. K. Meg van állapítva, hogy a felperes mint idegen, megszállás céljából tért be az alperes szállodájába. Az étteremben alkalmazott pincérnek útmutatása nyomán ment át az étteremből egy folyosón át a szállodának a szobákhoz vezető lépcsőháza felé. Ez a folyosó nem volt kivilágítva és felperest senki sem figyelmeztette az ennek a folyosónak végén levő két lépcsőfokra, amelyeken felperes felbukott és súlyosan megsérült. A fellebbezési bíróság alperesnek a vis majorra alapított kifogásával is foglalkozott és azt a köztudomás alapján, de azért is alaptalannak találta, mert a kérdéses alkalommal az étterem helyisége ki volt világítva, ami megcáfolja, hogy 1920. november havában világító anyagot egyáltalán nem lehetetett beszerezni. Ezt a felfogást a kir. Kúria is magáévá tette s felperes panaszait még azért is alaptalanoknak találta, mert felperes a sötét folyosón lassan, tapogatózva haladt, tehát a maga részéről megfelelő óvatosságot fejtett ki. A mulasztás tehát egyedül alperest terheli, aki a szállodájában megforduló idegenek testi épségét veszélyeztető ezt a helyet megfelelően ki nem világitotta s a bekövetkezhető balesetek megelőzésére alkalmas egyéb óvintézkedések megtételét is mellőzte. (1923. ápr. 5. 4456/922.) 573. Bsz. 1473. §. A hálókocsitársaságot az utastól ellopott tárgyakért kártéritési kötelezettség csak akkor terheli, ha az utas kimutatja, hogy a társaság kalauzát szolgálati kötelezettsége teljesítése körül vétkes mulasztás terheli és az utas károsodása ezzel a vétkes mulasztással okozati összefüggésben áll. (K. 1917. szept. 11. Rp. IV. 4377 1917. Mj. Dt. XI. 329.) 574. Bsz. 1473. §. A kir. kincstár tételes törvénybeli rendelkezések hiányában is felelős azért a károsító eredményért, amelyet az állam közegei szolgálati eljárásuk közben, avagy a reájuk ruházott hivatalos hatalommal visszaélve, harmadik személyeknek jogellenesen és saját felelősségüket is megállapító cselekménnyel okoznak.