Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

327 károsultnak van tudomása s igy méltánytalan volna a bizonyítás terhét az utóbbira háritani. Azt, hogy az exculpationál döntő jelentőséggel biró gondosságnak hol van a határa, a mindenkori helyzet, viszonyok, az esetek különbözőségéhez és az illető társadalmi rétegek felfogásához és :i szokásokhoz képest, esetenként kell mérlegelni és elbírálni. A vétkesség elvén felépült azon általános szabály alól azonban, hogy a megbízó a megbízottja által az ügykörébe eső teendők teljesítésében harmadik személynek jogellenesen okozott kárért csak saját vétkessége esetében felel, kiveendők egyrészt azok az esetek, amelyekre a vétkesség nélkül való felelősséget valamely külön törvény, vagy a veszéllyel járó üzemeknél az eddigi birói gyakorlat megállapítja, másrészt pedig kiveendők mindazok az esetek is, amelyekben a vétkesség nélkül való felelősség elvének az alkalmazását a foglalkozás vagy üzem természete vagy terjedelme megindokolja, mert a mai forgalmi élet jogos érdekeit a vétkesség elvének minden egyes esetben való rideg alkalmazása nem képes kielégíteni, miért is módot kell adni a bírónak annak gondos mérlegelésére, hogy minden egyes esetben a fennforgó körülmények, a foglalkozás vagy üzem természete vagy terjedelme, esetleg az érdekelt felek vagyoni viszonyai is nem teszik-e indokolttá azt, hogy a megbízó saját vétkességének a fennforgása nélkül is feleljen azért a kárért, amelyet a megbízottja az ügykörébe eső teendők teljesítésében harmadik személynek okoz. Ezeknél fogva a kir. Kúria teljes ülésében a fentiekhez képest határozott és az 1912. évi 59200. I. M. számú rendelet 32. §-ának második bekezdése értelmében a jogegységi tanácsnak 13. számú polgári döntvényét hatályon kívül helyezte. 570. Bsz. 1473. §. Kármegállapitás méltányosságból a vétlen megbízó terhére a megbízott által megbízása körében okozott kárért, az érdekeltek vagyoni helyzetének egybevetése alapján, a 84. sz. T. Ü. H. szerint. K. Helyesen állapították meg az alsóbiróságok, hogy az adott körülmények között felperesnek az a cselekménye, hogy a fenyegető veszély elhárítása végett a kocsiból kiugrott, az ő terhére hibának nem minősíthető, ellenben hiba terheli az alperes fiát, aki felhívás ellenére nem gondoskodott világító eszközről és mulasztása által azt a helyzetet idézte elő, hogy a felperes az árok közelsége tekintetében tájékozatlan volt a leugrás pillanatában, az pedig kétségtelen, hogy a világítás hiánya és a felperes által árokba való eséstől szenvedett sérülés között megvan az okozati összefüggés. A per adatai szerint az alperes fia H. Ágoston mint az alperes megbízottja intézkedett a gazdaságban. Tekintettel a kir. Kúria 84. számú polgári teljes ülési döntvényben kifejezésre jutott általános elvre, az alperes, akit saját személyében vétkesség nem terhel, a megbízottját terhelő mulasztás következményeiért nem tartoznék ugyan felelősséggel, de figyelemmel a fentidézett döntvényben felállított kivételes szempontokra és pedig az adott esetben a peres felek vagyoni helyzetére, az alperes több ezer holdnyi gazdaságának terjedelmére és arra a méltányossági tekintetre, hogy a keresményére utalt felperes saját hibáján kivül jutott olyan helyzetbe amelynek következtében hosszabb ideig akadályozva volt hivatásának gyakorlásában,