Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

324 nek találta a fellebbezési bíróság által megállapított 10.000 K-t. (1918. márc. 20. 180/918.) 569. Bsz. 1473. §. 535. sz. A m. kir. Kúria a jogegységi tanácsnak 13. számú polgári döntvényét hatályon kivül helyezi és kimondja: Aki valamely ügyének ellátására maga helyett mást rendel ki, azért a kárért, amelyet a kirendelt az ügykörébe eső teendők teljesitésében harmadik személynek jogellenesen okoz, csupán saját vétkessége esetében felel. Ez a vétkesség nem forog fenn, ha a megbízó bebizonyítja, hogy a kirendeltnek megválasztásánál s amennyiben felügyeletre, utasításra, vagy a tennivalók teljesítéséhez eszközök nyújtására van szükség, ennél is a kellő gondosságot kifejtette, vagy hogy a kár a megbízónak a kellő gondossága kifejtése esetében is bekövetkezett volna. Ez a szabály nem vonatkozhatik azokra az esetekre, amelyekre valamely külön törvény és amelyekre az üzem vagy a foglalkozás veszélyessége, illetve terjedelme vagy természete alapján a bírói a vétkesség nélkül való felelősséget megállapítja. (K. 1917. jan. 20. febr. 3. 84. sz. telj. ülési polg. dtv.) II. Kártérítési jogunkban általános szabály: hogy az, aki vétség nélkül jár el, felelősségre rendszerint nem vonható; a felelősség tehát rendszerint csak a vétség (dolus és culpa) folyománya. Általános szabály az is, hogy a beállott sérelemért, a felmerült kárért rendszerint csakis a tettes, a részes és a felbujó, vagyis csak az a személy lehet felelős, akinek akaratával a sérelem, a kár összefüggésben áll: ahol tehát ez az összefüggés hiányzik, ott vétségről s ennek következményeiről: a felelősségről rendszerint szó nem lehet. Általános szabály tehát, hogy mindenki — külön rendelkezés hiányában — csak a maga tettéért felelős s igy rendszerint kizártnak tekintendő, hogy a megbizó felelős legyen azért a sérelemért, azért a kárért, melynek elkövetésére utasitást nem adott, amelynek okozása nélkül különben a megbízás teljesíthető, amelyet tehát a kirendelt az ügykörébe eső tennivalók teljesitésében harmadik személynek jogellenesen okoz. Ebben az esetben ugyanis a megbizott jogellenes (szándékos vagy gondatlan, kárositó) eljárása sem a megbízó akaratával, sem a megbízás természetével nincs okozatos összefüggésben s ez összefüggést nem állítja helyre egyedül az, hogy a megbizott, az alkalmazott, a kár, a sérelem okozásakor a megbízás teljesitésében jár el, nem pedig azért, mert ez a körülmény csak a megbízás szerint, tehát károkozás és jogellenesség nélkül való eljárásra vonatkozóan állapithatja meg az okozatos összefüggést. Amikor a kirendelt az ügykörébe eső teendők teljesitésében harmadik személynek jogellenesen kárt okoz, azt semmiképen sem lehet mondani, hogy ő ekkor a megbízó érdekében járt el, aminek következménye, hogy ilyenkor „a megbizó érdekében való eljárás nem lehet helyes és jogos cim és ok a megbizó felelősségének a megállapítására." Ha még tekintetbe vesszük azt is, hogy a megbizott nem merő eszköz és akaratnélküli, hanem inkább olyan közeg és erő, amely a megbizó