Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

302 498. Bsz. 1213. §. 487. sz. A férj szülői által a házasság okából menyüknek adott ajándékot hálátlanság cimén vissza lehet venni, ha a házasság felbontására egyedül menyük vétkessége adott okot. (E. H. 1913. dec. 29-én. 1712/1913.) 499. 488. sz. Ha a megajándékozott az együttesen ajándékozó házastársak közül az egyik ellen büntetendő cselekményt követ el, melynél fogva az az ajándékozást visszavonhatja, a visszavonás joga a másik házastársat is megilleti. (E. H. 1914. évi június hó 9-én. 5676/1913.) 500. A megajándékozott felelőssége az ajándékozó hitelezői irányában. 485. sz. A megajándékozott, aki ismerte az ajándékozónak a hitelezők kijátszására irányuló szándékát, nem igényelheti az ajándékozást megtámadó hitelező részéről annak előzetes kimutatását, hogy az ajándékozó ellen a követelés behajtása végett a végrehajtás sikertelenül megkiséreltetett. (E. H. 1915. január 20-án. 3213/1914.) 501. 486. sz. A megajándékozott ingyenes jogutóda is közvetlenül felelős az ajándékozó hitelezőjének és rosszhiszeműség esetében neki kell bizonyitania az ajándékozó egyenes adós fizetőképességét. (E. H. 1914. december 11-én. 1414/1914.) 502. A hazaáruló hozzátartozóinak tartási igénye. 1915: XVIII. t.-c. Az 1915: XVIII. t.-c. alapján kibocsátott 3512/1915. M. E. sz. rendelet 9. §-a értelmében, amennyiben a hazaárulással terhelt egyén másnak az eltartására a törvénynél fogva köteles, a szükséges tartás mértékét az illetékes járásbiróság határozza meg. Ebben a kivételes eljárásban részesülő jogosult okszerűen csak az lehet, aki a külföldre szökött terheltet nem követve, a belföldön vissza maradt és a terhelt vagyonának zár alá vétele következtében a tartástól elesett. Ez következik a) abból, hogy a 9. §. 2. bekezdése szerint a vagyon megfelelő része a tartásra jogosult használatára és kezelésére bizható; b) abból, hogy a feleség a külföldre szökött hazaáruló férjét követni nem köteles; c) abból, hogy ellenkező esetben a zár alá vett vagyonnak a tartás cimén megállapítandó jövedelemrésze lényegében a terhelt rendelkezése alá kerülne és hovaforditása nem is volna ellenőrizhető. (K. III. 787/1921. J. K. 1921. év 96. 1.) 503. Tartási követelés érvényesítésének elmulasztása. 471. sz. Ha visszatérő időszakokban fizetendő tartásdijra irányuló követelés huzamos időn át felszaporodott részleteinek egyszerre való behajtása a kötelezett fél vagyoni érdekét súlyosan megtámadná, a jogositott az ily követelésről lemondottnak tekintendő, ha azt huzamos időn át indokolatlanul nem érvényesiti. Ez az elv a már megitélt tartásdijakra is áll. A jogositott fél azonban nincs elzárva attól, hogy oly kö-