Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

295 végeztető községgel (törv. hat. joggal felruházott várossal) szemben keletkezett s egyszersmindenkorra fizetendő olyan tartozás, amelynél a községgel (törv. hat. joggal felruházott várossal) szemben a kötelezeitség alanyát az a körülmény határozza meg, hogy a járulék kivetése időpontjában ki az ingatlan tulajdonosa, és amely közvetlenül magát az ingatlant is terheli. Mivel pedig a csatornázás és útburkolás után kivetett járulék nem dologi teher, nem fogadhatta el a jogegységi tanács azt az álláspontot, amely szerint vétel esetében a szerződő feleknek egymáshoz való jogviszonyában az tladót csak akkor terheli meg a szóban forgó járulék, ha ez már a vételszerződés megkötése előtt esedékes volt. Másodsorban vitás lehet az, hogy vájjon a csatornázás és útburkolás után a közhatóság részéről az ingatlan tulajdonosára kivetett járulék nem olyan közteher-e, amely az ingatlannak az eladása esetén a szerződő feleknek egymáshoz való jogviszonyában is azt terheli, aki a járulék esedékessége időpontjában az ingatlan tulajdonosa vagy birtokosa volt. A jogegységi tanács ugy találja, hogy ez a járulék nem ilyen közteher. A budapesti 164/1906. kgy. sz. szabályrendelet 6. §-a szerint az ingatlantulajdonosokat a csatornák épitési költségének csupán egy része terheli s ez a költség a kiadásokat teljesítő székesfővárosnak megfizetendő, egyes esetekben (6. §. III. a)—c) pontok) a költségeket részben a székesfőváros, részben az ingatlantulajdonosok viselik; a 433/1904. kgy. számú szabályrendelet 4. §-a szerint a székesfőváros által eszközölt burkolási költségeknek csupán egy része térítendő meg a székesfővárosnak; Pozsony szab. kír. város csatorna szabályrendeletének 3. §-a pedig kifejezetten megkülönbözteti a csatornaépítési járulékot a csatornaépítési pótléktól, amely előbbit a város által fedezett épitési költség egy részének ,,lehajlására" az 5. §-ban körvonalozott mértékben azoknak az ingatlanoknak a tulajdonosai fizetik, amelyeknek mentén a közcsatorna épült, holott a 8. §. szerint a csatornaépítési pótlék a községi pótadónak egy része, amelyet a város az állami adók után vet ki és amelynek kulcsát a törvényhatósági bizottság évről-évre határozza meg. A szabályrendeleteknek most idézett rendelkezései szerint tehát a városok a részükről már fedezett költségeknek egy részét téríttetik vissza azokkal, akik mint a csatorna vagy ut mentén fekvő ingatlanoknak a tulajdonosai fokozottabb vagyoni előnyhöz jutnak a csatornázás vagy útburkolás következtében s csupán az ezen felül levő költségeket vetik ki pótadó alakjában a város adófizető polgáraira. És minthogy a csatornaépítésre vagy útburkolásra vállalkozó város a fölmerült és részéről már fedezett költségeknek egy részét térittette magának vissza azoktól, akik ingatlanaiknak fekvésénél fogva a csatornázásból és útburkolásból rendszerint vagyoni előnyhöz is jutnak, az ezen felül levő részt pedig vagy erre a célra kivetett pótadókból vagy egyéb jövedelmeiből fedezi; minthogy továbbá a város az ingatlantulajdonosok által járulék alakjában visszatéritendő költséget az ö esetenkint és valósággal felmerült kiadásaihoz arányitva egy öszegben és egyszerre veti ki az ingatlantulajdonosokra; nem viseli magán ez a járulék a köztehernek azt a jellegét, amely abban áll, hogy közhatóság a közszükséglet fedezése céljából előre meghatáro-