Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

287 eredhető joghátrányt elszenvedje, minthogy e szerint az alapperbeh ítéletek téves értelmezése, alperes mulasztását vétlenné nem teszi, a perujitási keresetet az alapperbeli ítéletek egyéb okból beállt hatálytalansága folytán érdemben nem kellett elbírálni. Felperesek perujitási keresete e szerint formailag sikertelen ugyan, mert a perujitási keresetnek nem volt hely adható. Lényegileg azonban megállapítást nyervén az, hogy az alapperbeli ítéletek, amennyiben felpereseket az opció jog gyakorlásának tűrésére kötelezték, felperesekre nézve hatályukat vesztették, felperesek azt a cél, amelyet a perújítással elérni óhajtottak, lényegben az elutasítóknak tekintendő ítélet dacára is elérték. Formailag tehát alperes, lényegben azonban a felperesek lettek pernyertesek, minélfogva a Pp. 426. §-a alapján a költségeket a felek között kölcsönösen meg kellett szüntetni. (1924. február 28. — 14. P. 3520/70. 1923. sz.) K. I. Az alperes felülvizsgálati kérelme leginkább a kir. Kúria P. V. 4391/1923. számú feloldó végzésében foglalt jogi álláspont megdöntésére irányul és csak másodsorban támadja meg a fellebbezési bíróság által megállapított tényállást. Az alperesnek ide vonatkozó panaszai azonban egyes részeiben figyelembe nem vehetők, egészben véve pedig merőben alaptalanok. A kir. Kúria feloldó végzésében elfoglalt jogi állásponttal szemben ugyanis a fellebbezési bíróság az említett jogi állásponthoz tartozott alkalmazkodni. Ehhez képest a fellebbezési bíróság annál kevésbbé sértette meg azt az alperes által megsértettnek feltüntetett jogszabályt, amely szerint 1. az újított perben is az alapperben elfoglalt jogi álláspont az irányadó; 2. a szerződés — amennyiben a perújítás folytán uj tények fenn nem forognak — másként, mint az alapperben, nem értelmezhető és 3. hogy az ujitott perben először a perújítás kérdésében kell határozni és a per érdemében csak akkor lehet határozni, ha a perújítás megengedhetőnek találtatott, mert a fellebbezési bíróság mindezen kérdéseket nem is érintette, aminthogy nem is érinthette, mert ezen jogszabályokkal ellentétes álláspont a per folyamán eddig sehol sem érvényesült, de nem is érvényesülhetett, miután a perújítás nem ezen az alapon, hanem egyedül azon alapon biráltatott el, hogy lehet-e a perújítás jogintézményét igénybe venni akkor, amikor annak tárgya azért nincsen, mert annak az Ítéletnek, amely perújítással van megtámadva, a hatálya megszűnt. E részben tehát jogszabálysértésről annál kevésbbé lehet szó, mert abban, hogy az alapperbeli ítélet hatályosságának későbbi megszűnése tétetik a perujitási kérdés döntő alapjának, éppen az foglaltatik, hogy az alapperbeli Ítéletnek a jogi álláspontja, amely különben is az volt, hogy a felek érdekei kölcsönösek és egyenlők és hogy a felperesek nem károsodhatnak, nincsen érintve, mert csak az szünhetik meg, ami joghatályos és mert a fellebbezési bíróság ítélete is épp arra a jogi álláspontra van fektetve, hogy a felperesek meg nem károsodhatnak és hogy a felek által kölcsönösen szolgáltatandó értékeknek egyenlőknek kell lenniök, ez az álláspont pedig a perújítás során is fentartatott. És ép az a körülmény, hogy csak az szünhetik meg, ami előbb joghatályos volt, adja magyarázatát annak is, hogy a fellebbezési bíróság nem sértette meg az alapperbeli ítélet