Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

:270 ményeit viselni nem tartozik s abból nem származtathat meg nem engedett előnyöket a vételre jogosított sem. Végül rá kell mutatni a 310/1921. M. E. számú rendelet (Igazságügyi Közlöny XXX. évfolyam, 1. szám, 34. lap) 1. §-ának következő rendelkezésére: „Ha valamely bányavállalat az üzeméhez szükséges ingatlan megszerzése végett az ingatlan tulajdonosával 1910. évi december hó 31. napja előtt létrejött szerződésben vételijogot akképen kötött ki, hogy az ingatlanért fizetendő vételárat a felek határozott összegben előre megállapították, az ilyen vételijog a rendelet életbelépésével hatályát veszti". Ha tehát a vételijog, hacsak korlátozott körben is, már az 1921. évi január hó 14-én, amikor az idézett rendelet hatályba lépett, ilyen elbánásban részesült, akkor annál inkább kell, hogy általánosságban hatálytalannak tekintessék most, amikor a gazdasági eltolódások és az ebből származó zavaros állapotok azóta hatványozottan következtek be. Mindezek tekintetbevételével a jogegységi tanács a döntés végett eléje utalt vitás elvi kérdésben a rendelkező rész értelmében határozott. Ez a határozat nem érinti az államnak és a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségének az 1918. évi október hó 8-án 4.420/918. M. E. szám alatt kelt (Igazságügyi Közlöny XXVII. évfolyam 10. szám, 479. lap) rendelet 3. §-ában foglalt azt a jogát, hogy a tulajdonos nyilatkozata alapján kérelmükre a telekkönyvbe bejegyzett vételijogot (opció) a nyilatkozatban foglalt feltételek alatt érvényesíthetik. 483. A proletárdiktatúra befolyása a szerződésben megszabott magánjogi záros határidőre. Az 1912. évben 1920. július 31-ig terjedő időtartamra kötött bérleti szerződés a bérlőnek opciót adott arra, hogy a szerződést 1925. július 31-ig meghosszabbithassa. Az opció gyakorlása 1919. július 31-ig bezárólag Írásban be volt jelentendő. A kúria csak 1919. évi augusztus hó 28-án jelentette be az opció gyakorlását. Nem késett el. Általános szabály ugyanis, hogy az az idő, amely alatt a jogszolgáltatás szünetel, sem az elévülési, sem a záros határidőbe be nem számitható, amiből következik, hogy a megszakadt záros határidő meghosszabbodik azzal az idővel, amely alatt a jogszolgáltatás szünetelt. E részben az alaki és az anyagi jogok között különbséget tenni nem lehet; mert mindakét jog az állampolgárok viszonos jogainak védelmére szolgálván, az alapelvekben egyezniök kell. A 4038/1919. M. E. sz. rendelet egyébként is az egész törvénykezésre, tehát a magánjogokra is a jogfolytonosságot állította helyre, s a záros határidők tekintetében nem a peres eljárásra vonatkozó részében, hanem a 3. §-ban az általános rendelkezések során intézkedik és e §. 2. bekezdése a törvényben és a szerződésben meghatározott záros határidők között különbséget nem tesz. (K. III. 79/1921. J. K. 1921. 71. 1.) 484. Amidőn a kötelezettségvállalás és a teljesítés időpontjai közt az adásvétel tárgyának árában az előre nem láthatott, de az állapotok és viszonyok leküzdhetetlen erejénél fogva mégis beállott pénzelértéktelenedés folytán lényeges el-