Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

25S nem emelkedett, a valuta leromlásának megfelelő arányban, téritse meg a vevő az ingatlannak a vételár esedékessége, illetve a fizetés felajánlásakor való aránylagos értékkülönbözetét. Igaz, hogy erre törvényhozási rendelkezés nincsen, de ez nem szolgálhat akadályul arra, hogy a fenti álláspont érvényesüljön, mert a magyar magánjognak jelentős része törvényhozáson kivül alakult ki, az általános jogszabályok pedig, jelesül az, hogy senki sem gazdagodhatik másnak rovására, továbbá az, hogy az ügyletkötés célja és a felek ügyletkötési akarata a jóhiszeműség és méltányosság követelményeinek megfelelően kell, hogy megvalósuljanak s végül az, hogy a felek kölcsönösek lévén, az értékkiegyenlitésnek is megfelelőnek és egyenlőnek kell lenni, külön törvényhozási rendelkezések nélkül is célravezető módon megvalósíthatók és kell, hogy megvalósuljanak. A jelen esetben a valuta leromlásának mértéke megállapítható ugyan, de nincsen kiderítve, hogy a felperesek által megvett ingatlanok ára ennek megfelelő arányban emelkedett-e? Minthogy pedig ez ezúttal meg nem állapitható, ennélfogva a fellebbezési bíróság ítéletét és eljárását a Pp. 543. §-ának második bekezdése értelmében fel kellett oldani és a rendelkező rész szerint kellett határozni. (1924. ápr. 11. 5823/923.) 466. Bsz. 1114. §. Ha az ügyletkötés ideje és a teljesítés végső időpontja között lefolyt időben a pénz értéke nagyon érzékenyen csökkent és az ingatlanok forgalmi árában igen nagy eltolódások álltak be: akkor az eladó jogszerűen hivatkozhatik a gazdasági lehetetlenülésre. A gazdasági lehetetlenülés esetében a tulajdonos nem szorítható akarata ellenére arra, hogy a szerződéses vételár helyett elfogadja az ingatlan teljesítéskori értékét. Az előbbi állapot helyreállítása esetében az eladó a vételárelőlegen felül a vételárelőleg időközi valutadifferenciáját is köteles megtéríteni. K. Az a kérdés, tekintettel az alperesek által felvetett gazdasági lehetetlenülésre, hogy a szerződő felek jogviszonyára mily befolyással lehet a szerződés kelte (1918. évi április 25.) idejétől a szerződés teljesítésének végső határidejéig (1921. okt. 26.) terjedő időtartam alatt egyrészről a pénz belső ereje — vagyis vásárló értéke — másrészről pedig az ingatlanok forgalmi ára tetemes emelkedésének, a szerződéskötés idején előre nem láthatott, de a fennforgó viszonyok és körülmények megváltoztathatlansága folytán a pénz mint értékmérő hátrányára tényleg mégis előállott lényeges eltolódás. A kir. Kúria részben már több alkalommal alkalmazta azt a jogszabályt, hogy ilyen körülmények között az ingatlan vevője az ügylet teljesítését, vagyis a tulajdon szolgáltatását nem követelheti, sőt legutóbb — a 26. sz. polgári jogegységi döntvényében — az ingatlanra vonatkozó vételi jog (opció) kérdésében már általános kötelező erejüleg is ennek megfelelő jogi álláspontra helyezkedett. A fentebb emiitett körülmények között ugyanis az ügylet már nem felel meg sem annak az eredeti célnak, hogy az adásvételnél fennforgó értékkicserélés a felek által kölcsönösen szemmel tartott gazdasági egyenlőség-